2009. július 8., szerda

Fotóalbum: állatkák

*


Az állatsereglet. Tücskünk is volt egy este. A függönykarnison tartotta koncertjét. Le is fotóztam, csak este volt és sötét, így a kép sajnos nem lett közölhető minőségű.
Szúnyogunk is volt... Regiment. Sok élménnyel és még több csípéssel érkeztem haza. Vagy százezerrel. Valamiért nagyon szeretik a véremet. A kis vámpírok. Bosszúból őket nem örökítettem meg. Azért se.





Ez a tücsök és bogár szekció. Tücsköt kéretik elképzelni.








A madárkák. Rengeteg féle volt, egész nap csicsergtek, énekeltek, füttyögtek, víjjogtak. Szóval egy ornitológus a paradicsomban érezte volna magát. Sokszor láttunk nagy ragadozó madarakat is a ház közelében, sólyomféléket. A közeli erdőben fészkelhettek. Gólyát is sokat láttunk csak sajna mindig az autóból, így nem sikerült lencsevégre kapnom egy gólyafészket sem. Egyre több van belőlük ismét, nagyon jó látni őket a falvakban.




Ez a helyes cica készséggel állt (ült) nekem modellt Mindszentkállán.










Ő pedig hozzánk tartozik. :)


*

2009. július 7., kedd

Fotóalbum: növények

*

Végre kiszabadulhattam a négy fal közül a nyaralás idejére legalább. Kiélhettem a virágok iránti rajongásomat. Gyerekkoromban sokszor kiültem a hegyen a rétre. Volt egy rajzmappám és én telerajzoltam mezei virágokkal. Képes voltam órágig ülni a fűben, és egy-egy virágot alaposan megfigyelni és élethűen, aprólékosan lerajzolni.
Még mondja valaki, hogy nincs a világban teremtő értelem. Ez a sok szépség egyszerűen tökéletes, mind a csodát hirdeti.












A kert virágai.




Aranyló búzamező.




Eperfa és egy kis vadvirág a kőtengerből.








Megértem Van Gogh-ot... A napraforgók tényleg nagyon vonzók. :)

*

Fotóalbum: a házikó és a látvány a teraszról

*


A kis pad a bejáratnál.





Egylégterű, pici, de minden van benne, még kandalló is.



Duende épp a kandallópárkányon elmélkedik...

Ebben a kis hegyi pincében laktunk. Évek óta visszajárunk, mert csodálatos helyen van és nagyon kedvesek, nagyon aranyosak a házigazdák.


Ezen az úton jövünk fel a házhoz.


A szőlőben gondos őrszemek vigyázzák a termést. :)


És ezt látni a teraszról. A Balatont, igen. A révfülöpi öblöt.


És néha csodás játékát az égnek...

Folyt. köv...... (Remélem, még nem unjátok... )
*

Szegfűgomba leves márványsajtos csurgatott tésztával

*


Hogy ne csak sétáljunk, együnk is végre. :)
Ahol laktunk, van erdő is közvetlenül a ház fölött és van rét is, szőlőbirtok meg rengeteg - szóval minden van. Ezeket a csodás ízű szegfűgombákat a szőlő közötti füves sorokban találtuk és a közeli kaszált réten. Az egyik legfinomabb ízű gomba, mesés aromája van.
Figyelem! Csak az fogyassza el biztonságban, aki jól ismeri a gombákat, mert összetéveszthető a susujkafélékkel. Ha van gombaszakértő a közelben, vizsgáltassuk be, az a legbiztosabb. Vagy vásároljuk a piacon, ott csak szakértés után árulhatják.

A mezei szegfűgomáról leírást találsz ITT.







Hozzávalók 4 főre:

3 duplamarék mezei szegfűgomba (kb. 25 dkg),
5 gerezd fokhagyma,
1 dl száraz fehérbor,
1 kisebb szál sárgarépa,
2 evőkanál olaj,
só,
1 mokkáskanálnyi ételízesítő,
frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyemzöld,
kevés cirtomlé.
A tésztához:
1 tojás,
5 dkg márványsajt,
só,
3 csapott evőkanál liszt,
víz.

A szegfűgombának levágtam a szárait, majd folyó víz alatt átöblítettem. A fokhagymát vékony szeletekre vágtam, a sárgarépát úgyszintén. Olajon sóval, borssal, fokhagymával a gombát és a sárgarépakarikákat erős tűzön főzni kezdtem. Körülbelül 5 percig. Levet engedett, de most nem sütöttem zsírjára - hogy a jóízű szaftja ne vesszen el. Felöntöttem a borral, majd vízzel is. Sóztam még és ételízesítőt is adtam hozzá. Fűszerezhettem volna vadkakukkfűvel is, mert találtam. De védett helyen volt, így csak gyönyörködtem inkább benne.





Míg a leves főtt, megcsináltam a tésztát. Felütöttem egy mélytányérba egy tojást, aztán villával beletörtem a márványsajtot és lisztet, sót adtam hozzá plussz annyi vizet, hogy a nokedlitésztánál hígabb állagú legyen.
Mikor készen volt a leves (20 perc), a tányér széléről egy étkezőkéssel belecsurgattam a tésztát a levesbe.
A végén kevés citromlével tettem pikánsabbá. Isteni finom volt! :)

Balatonfelvidéki, száraz fehérborral készítettem, azzal is kínáltam. Egészen konkrétan: a szállásunk egy hegyi pince volt... A gazda finom borával készült a leves, s azt kortyolgattuk utána jóízűen. :)

*

Fotóalbum: A salföldi pálos klastrom

*

Íme a salföldi pálos klastromrom. Mária Magdolna tiszteletére ajánlották. Nagyon szépen rendben van tartva - a rom mellett pihenőhely is van. Ilyenkor nyáron szoktak kóruskoncerteket is adni. Sajnos eddig lemaradtunk róla, de talán egyszer sikerül meghallgatni itt emberi énekhangot is - eddig csak az erdő madarait hallottam trillázni. Az is csodálatos... Egészen különleges hangulatú hely. Salföldről lovaskocsijáratok is vannak a romhoz.





















Az egyetlen magyar szerzetesrendet, a Remete Szent Pálról elnevezett pálosokat Boldog Özséb (1200-1270) alapította. A környéken több kolostor épült: Henye, Uzsa, és a kőkúti sancte Maria Magdelene. Először Pál veszprémi püspök 1263-ban kiadott oklevele említi. Ekkor épült a kolostor román ősmagva, a kerengő és a barátlakások. Kétszáz évig éltek itt a fehér barátoknak is nevezett pálosok. Az idők folyamán többszöri fosztogatás áldozatául esett. 1482-ben ismét felvirágzott a kolostor. Ebben az időben épült a késő gótikus templom, amelynek javára István bíboros 1475-ben búcsút engedélyezett. Jóval a törökdúlás előtt elnéptelenedett, oka ismeretlen. Hosszú évszázadokig elhagyatottan állott. A török hódoltság idején a térség teljesen elnéptelenedett. A XVIII-XIX. század folyamán a falvak újráépültek a lerombolt várak és paloták köveiből. Salföld megújulásakor a kolostor köveit elhordták, a híres Csigó család szállítatta el számtalan szép faragványát pincék, istállók építéséhez. Annak ellenére, hogy falainak nagy részét elhordták még ma is hirdet romantikus romjai az egykori kolostor lenyűgöző épületegyüttesét. Az egykori kolostorbirtok számtalan szép épülete szintén az újjáépítési hullámban pusztult el (vízzáró gát a Burnót-patakon, őrtorony a mai község területén) Salföldtől délnyugatra, az erdő szélén, kis völgy közepén emelkedő természetes dombon találhatjuk a salföldi kolostor romjait. A romokat már a XIX. század második felében többször említik, alaprajzát Békefi Remig tette közzé, aki után még sokan beszélnek ezekről a romokról. A keletelt kolostortemplom a nyolcszög három oldalával záródik, szentélye egyforma széles a hajóéval, és gótikus diadalív választja el tőle. A déli falon három csúcsíves ablaknyílás látható. A templomtól északra helyezkednek el az egykori kolostor romjai; kerengővel közrefogott udvar mentén épült fel. Az udvar közepén ciszterna van. A keleti kolostor-szárnyat alápincézték, templomának padlószintjét pedig a késő gótikus időben megemelték. A kolostor területén 1963-ban Sági Károly ásatásokat végzett, melynek során az udvar délkeleti felében bolygatott sírok is felszínre kerültek. Az 1930-as években a kolostor területén fekvő egyik sírból rekeszzománcos technikájú, előlapján corpusszal díszített bronzkorong került elő. Ezt a kora Árpád-kori ékszert kezdetben tűvel erősítették fel, később - a tű letörése után - átfúrták és nyakban viselhették. A kolostor falában egy feliratos római kő is be volt ágyazva, amely azonban később elveszett. Az egykori hatalmas kolostorbirtokhoz tartozó halastó duzzasztó gátjának nyomait Cholnoky Jenő találta meg a Malomvölgyben a kisörspusztai homokbányához vezető út mellett. Ennek a gátnak ma már csak kis darabja figyelhető meg, a többi része megsemmisült. A gát a Balatonba folyó Burnót-patak vizét fogta fel. Az egyetlen magyarországi eredetű katolikus szerzetesrend, amelyet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapított 1246-ban a tatárjárás után. Nevüket védőszentjükről, Thébai Szent Pál remete után nyerték. Már a tatárjárás előtt is voltak remeteközösségek az országban (pl. patacsi remeték Pécs mellett), a tatárjárás után azonban számuk megnőtt. A szétszórtan élő remetéket tömörítette egységes rendbe Özséb, aki maga is hosszabb ideig remeteéletet élt. A rendet IV. Orbán pápa erősítette meg 1265-ben, 1308-ban Augustinus szabályait tették magukévá. Kolostoraikat szívesen építették erdők és hegyek közé (Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló, Márianosztra stb.). A rend Magyarországon kívül főleg Lengyelországban terjedt el. II. József a rendet feloszlatta, vagyonát elkobozta. 1934-ben a hercegprímás ismét telepített az országba pálos rendet, akik 1949-ig működtek. A rend tagja volt Fráter György, Virág Benedek, Ányos Pál, Verseghy Ferenc. Napjainkban újra él az egyetlen magyar szerzetesrend az országban (pl. Budapesten is).

(forrás: www.salfold.hu)

És egy írás a pálosokról Szántai Lajostól ITT.

*