A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vega. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vega. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. november 17., péntek

A magyar coleslow saláta

Maradjunk a káposztánál. Ami az amcsiknak a coleslow, az nekünk lehet a savanyúkáposzta-saláta. Ismét jövök egy nemrecepttel, mert annyira egyszerű, de fordítottan arányosan finom és egészséges. Ha sok ilyet esztek, nem kell az ántibijotikum, meg a koldressz és társai. Tutira természetes immunerősítő. És ahogy mán említettem volt fentebb, isteni.





A nemreceptem a következő: végy egy akkora adag savanyúkáposztát, amennyit úgy gondolod, megeszel, vagy a család megeszik. Arányosan (a vendégzöldség mondjuk a káposzta 1/5-e vagy 1/6-a legyen) épp-csak mutass meg neki egy kis reszelt téli zöldségfélét: sárgarépát vagy sütőtököt vagy céklát, de én legutóbb gyufaszálra vágott birsalmát tettem bele, és azzal is fenséges volt, de a körte is jól működik benne, szóval adj hozzá valamilyen zöldségfélét, kevés fehér vagy lila salátahagymát, de ha nagyon hagymás vagy, mehet vele kevés fokhagyma (kora tavasszal medvehagyma) is, ám ha társasági életet élnél, akkor a  hagymák el is maradhatnak. Locsold meg valamilyen jóféle olajjal, az enyémen most tökmagolaj van, de kiváló rá a mák-, dió- vagy olívaolaj is, sőt, a hidegen sajtolt repce- vagy szőlőmagolaj is. A lényeg, hogy jófajta olaj legyen. Ha kissé sótlanabb a káposzta, sózd is, ha nem, akkor só sem kell rá. Keverd alaposan össze és hagyd állni egy órácskát, hogy összeérjen, s már fogyasztható is.
Köretként is ehető, pl. mi a múltkor sima sült csirkéhez ettük, de mennyei sütőben, hajában sült krumplival is.
Készíthetitek magatok által kovászolt káposztából is.
És ennyi lenne. Egyszuszra is el tudtam regélni - mondtam hogy egyszerű lesz. 😏

(A fotó összekeverés előtt készült, hogy látszódjon, mi van a saliban.)

2017. november 5., vasárnap

Ancle Ben bátyó édes-savanyú csirkéje a'la homemade

Uncle Ben's édes-savanyú csirke. Ezzel a klasszikussal már többször kísérletet tettem, de eddig egyik receptúra sem nyerte el igazán a tetszésemet. Ez most igen. Tudom, ősi (uncsi), de én szeretem és repertoáron tartom, mert nagyon kevés ételhez vagyunk képesek a rizst megenni köretként, és ez az egyik, amihez igen.



Hozzávalók:
50 dkg csirke vagy pulykamell
3 púpos evőkanál étkezési keményítő
0,5 dl hideg víz

frissen őrölt bors
3 evőkanál olaj a sütéshez
a szószhoz:
1 közepes fej vöröshagyma (8-10 dkg)
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
20 dkg sűrített paradicsom
1 közepes szál sárgarépa (kb. 10-15 dkg)
1 zöld, piros vagy narancs kaliforniai paprika
3 levél káposzta (elhagyható, az enyémben most van, mert volt itthon, ellenben ananász nem)
10 dkg bambuszrügy (nálam kerekrépa)
ananászkockák (friss vagy konzerv, bármelyik jó)

1 mokkáskanál őrölt gyömbér
1 evőkanál világos szójaszósz
fehérborecet (ízlés szerint, kb. 2 teáskanálnyi)
2 csapott evőkanál kristálycukor vagy ennek megfelelő méz vagy világosbarna nádcukor
7 deciliter víz
1 csapott evőkanál étkezési keményítő

A húst sózzuk-borsozzuk és a vízzel elkevert keményítővel elkeverjük, felforrósított olajon egy serpenyőben 2 adagban megsütjük úgy, hogy egy kis színe is legyen.

Az apróra kockázott hagymákat az olajon kevés sóval üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a sárgarépadarabokat és felöntjük a vízzel. Kissé sózzuk, és hagyjuk forrni addig, míg a répa kissé megpuhul, majd hozzátesszük a többi szintén kockákra darabolt zöldséget is, és még 2-3 percig forraljuk. Tegyük bele a sűrített paradicsomot, ízesítsük sóval, cukorral, szójaszósszal, ecettel, gyömbérrel, tegyük bele a kisült húsdarabokat is, az ananászkockákat is, és forraljuk össze. Fél deciliter hideg vízben keverjünk el egy evőkanál étkezési keményítőt, és adjuk a rotyogó szószhoz, hagyjuk besűrűsödni, s ezzel el is készült a ragu.


Párolt rizzsel kínáljuk: a kimért rizst szűrőkanálban alaposan mossuk többször át, amíg a rizsen átfolyó víz tiszta és áttetsző lesz. Pontosan 2-szeres mennyiségű vízzel öntsük fel (ha túl sok vizet adunk a rizshez, kása lesz belőle, ezért a kétszeres mennyiségű víz nagyon szűken kétszeres, inkább kicsit kevesebb, mint több legyen és ez minden fehér rizsfajtára igaz), adjunk hozzá 2 szem szegfűszeget (finom illatos lesz tőle a rizs, ez még anyukám ezeréves trükkje, mindig tett a rizshez szegfűszeget, ha nem petrezselymesen csinálta), sózzuk, fedjük le, és nagyon kis lángon főzzük addig, amíg épp csak látunk a rizs tetején egy kevéske vizet. (Ezért egyszer muszáj a fedő alá kukkantani, úgy nagyjából 7-8 perc főzés után.) Ekkor zárjuk le alatta a lángot, és hagyjuk állni a fedő alatt még 20-25 percig. Addig az étel is éppenpont elkészül. Személyenként 10 dkg rizst számoljunk, nagyobb étkűek 12 dkg-ot is kimérhetnek.

Tippek-trükkök: 
  • Sok receptnél olvastam tojást a hús bundázásához, de nem kell - mert rántottaízt produkál -, sokkal jobb tojás nélkül. 
  • A húst megsüthetjük teljesen natúran is, sóval-borssal. Viszont ez a kis bunda omlósan és puhán tartja a húst. Sokkal kevésbé száraz, mint amikor csak natúran sütjük.
  • Mindenképpen kóstoljuk a ragut, mikor már minden benne van, mert csak így tudjuk a tökéletes édes-savanyú ízt beállítani. 
  • És chilirajongóknak mondjuk egy friss piros chili is kötelező bele. A habanero virágos-gyümölcsös íze tökéletesen illik ehhez a raguhoz szerintem.
  • A recept nagyon tuti vega módra (sőt, vegán) is, sült tofukockákkal. 
  • Az édes-savanyú ragu tökéletes ananász nélkül is, csak zöldségekkel, ahogy most én is készítettem.

2017. október 9., hétfő

Birsalmás-diós pite (sütőtökös pite)

Meggyőződésem, hogy a főzés művészet, ugyanolyan nemes művészet, mint a festészet vagy a költészet. Csak azért becsülik le, mert nem maradandó az alkotás.

(Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe)




Egy igazi hamisítatlan, őszi pite. Gizus receptje alapján csináltam (köszönöm szépen!), de ahogy az lenni szokott, készítés közben folyamatosan alakult. Hiába, a konyha a mágia, a művészet helye.

Hozzávalók egy 26-28 cm-es piteformához:
az almapüréhez:
40 dkg birsalma (hámozás, darabolás után, tisztán ennyi)
15 dkg vegyes virágméz
2 púpos evőkanál világosbarna nádcukor
2 evőkanál vaníliás cukor
csipet só
1 teáskanál őrölt fahéj
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg (vagy 4 db egészben, amit később eltávolítunk)
2 zöld kardamomnak a frissen porított magjai
a tésztához:
25 dkg liszt
10 dkg durvára vágott dió
12 dkg hideg vaj kockázva
1 tojás
2 evőkanál víz (körülbelül, amennyivel összeáll a tészta)
1 csapott mokkáskanál só
a töltelékhez:
a turmixolt almapüré
25 dkg mascarpone
1 dl sűrű tejföl
2 tojás
2 csapott evőkanál étkezési keményítő
10 dkg világosbarna nádcukor
csipet só

Először a pürét készítjük el: az almákat hámozzuk, kockázzuk, és a mézzel, cukorral, sóval, vaníliás cukorral és fűszerekkel addig főzzük, amíg pürészerű lesz, vagyis minden folyadékot elfő és lekvárra hasonlít - a birs ilyen, szétfő. Ezután, hogy igazán krémes legyen, pürésítjük vagy botmixerrel, vagy turmixgépben. Hagyjuk hűlni.
Összeállítjuk a tésztát. A diót durvára vágjuk, de túl nagy darabok ne maradjanak benne, mert nehéz lesz kinyújtani a tésztát. A lisztet elkeverjük a sóval, hozzáadjuk a hideg, kockázott vajat, amit elmorzsolunk benne, majd hozzáadjuk a tojást is, a diót is, és összegyúrjuk. Mikor már kezd összeállni, adhatunk hozzá 1-2 kanál vizet is, mert ekkor érezzük meg, kell-e bele. Ne legyen kemény a tészta, de túl lágy sem, nekem 2 evőkanál vizet vett még fel.
Ne gyúrjuk agyon a tésztát, mert nem lesz porhanyós később, szóval épp csak dolgozzuk össze, tegyük folpackba és be a hűtőbe legalább egy órára, hogy visszahűljön benne a vaj.
Ha már hűlt eleget a tészta, elkészítjük a teljes tölteléket: a mascarponét a tejföllel simára keverjük kézi robotgéppel, majd hozzákeverjük az almapürét is, a plusz cukrot is, a keményítőt is, és kóstoljuk meg: ha kell bele még csipet só, vagy akár a szánk íze szerint cukor, most még pótolhatjuk.
Begyújtjuk a sütőt olyan 140-150 fokra.
A tésztát úgy vágjuk ketté, hogy kétharmad-egyharmad legyen körülbelül. A nagyobbat jó vékonyra nyújtjuk, és a vajazott, lisztezett piteformába tesszük a sodrófa segítségével. Megszurkáljuk villával, hogy ne púposodjon sülésnél. Beleönjük az almás krémet, majd tetszőlegesen mintázva megdíszítjük a tetejét a tészta kisebbik felével. Ha valaki teljesen beborítaná tésztával a pite tetejét is, akkor Gizus receptje alapján 30 dkg liszttel csinálja a tésztát. 
Sütőbe tesszük és 45-50 percig sütjük. Teljes kihűlés után szeleteljük és tálaljuk. Tálalás: egy nagy pizzástányérat ráteszünk a pitére, és óvatosan fejre fordítjuk, majd rátesszük azt a tálat, amiben kínálni szeretnénk, és ismét óvatosan fejre fordítjuk. Kis zsönglőrmutatvány, de ha félünk tőle, szeleteljük a piteformában, oszt kész. 😏

Tipp: Ugyanez a recept kiválóan működik sütőtökpürével is.

Nagyon finom, krémes töltelék, ropogós, diós tészta. Bevallom, nekem az almás pite - a klasszikus - sosem tud lekeveredni a süti TOP10 lista legelejéről. Vagyis imádom, talán a legkedvencebb süteményem, még a tiramisut is megelőzi, pedig azért is odavagyok. 😊 Szóval, ez a pite nagyon finom, viszont a mascarpone jelentősen lágyítja az alma ízét... Tehát azok fogják nagyon szeretni, akik nem rajonganak annyira a brutálalmás sütikért. 
És próbáljátok ki sütőtökkel, mert szerintem azzal is isteni lenne.

2017. szeptember 29., péntek

Fahéjas csiga

A buddhisták szerint mindig visszatérünk, magasabb vagy alacsonyabb szinten, attól függően, hogyan éltünk. Látod, engem itt veszítenek el. Úgy értem, mit kell tennie egy csigának, hogy feljebb lépjen a ranglétrán? Húzzon egy tök egyenes nyálkacsíkot?
(Bakancslista c. film)



Itt van az ősz, s ezzel együtt a tartalmasabb levesek időszaka is. Nem szoktam egy gazdag bableves vagy gulyás után mást csinálni, mint valami süteményfélét, édes tésztát vagy felfújtat.

Hozzávalók 16 darabhoz:
30 dkg liszt
1,5 dl tej
2 dkg friss élesztő
1 csapott mokkáskanál só
1 evőkanál kristálycukor
5 dkg olvasztott vaj
1/2 tojás
a töltelékhez:
8 evőkanál kristálycukor
3 enyhén púpos teáskanál őrölt fahéj
4 dkg olvasztott vaj
a tetejére:
1/2 tojás a lekenéshez
porcukor

A langyos tejet keverjük el a cukorral, az élesztővel és futtassuk kissé fel, majd adjuk a sóval elkevert liszthez, a fél tojással (verjük fel az egész tojást, aztán körülbelül a felét adjuk a tésztához) és az éppcsak langyos olvasztott vajjal együtt, és dagasszuk szép fényes, sima tésztává. Takarjuk le, és hagyjuk duplájára kelni.
Nyújtsuk ki lisztezett deszkán sodrófával olyan 3-4 milliméter vastagra és téglalap alakúra, kenjük meg az olvasztott vajjal és hintsük meg a fahéjjal elkevert kristálycukorral. Tekerjük fel szorosan egy nagy hengerré, majd vágjuk 16 szeletre. 
Egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy gáztepsire sorakoztassuk egymás mellé a szeleteket fektetve úgy, hogy kissé lelapogatjuk őket, hogy csak olyan 2 cm magasak legyenek. Kenjük le a maradék tojással, és előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt süssük készre. Tálalás előtt meghinthetjük kevés porcukorral is.



A fahéj egyszer már meglepett. Nem tartozik a kedvenc fűszereim közé, de hús- vagy padlizsánételekhez szoktam használni. Viszont mióta a churrost megkóstoltam, átértékelődött bennem ezaz: például ha csak a fahéj íze dominál, akkor isteni tud lenni édesen is. 
Ezt a csigát már sütöttem kakaósan is, de meg sem közelíti ezt a fahéjas változatot. 
A tésztája egy nagyon jó alap-kelttészta, ami bármivel tölthető akár édesen, akár sósan (akkor a cukrot ki kell hagyni belőle), és formázható másképp is. Ismét Antukné Ildikónál találtam a receptet, de csak fél adagot sütök mindig belőle, mert így is 16 db csiga lesz, ami kettőnknek bőven elég, és éppen elfér a nagy gáztepsimre.

2017. szeptember 28., csütörtök

Marinált zöldbab & cukkini

Inkább csak ötlet, nem is igazán recept. Nagyon szeretem ezt az egyszerű kis krumplisalátát, zseniálisan jó. Eredetileg ezt terveztem a sült karaj mellé, de a piacon 300 Ft-ért nagyon roppanós, friss, szálkamentes zöldbabot sikerült vennem. (Ez nálunk csoda, mert amúgy 7-900 Ft-ért vesztegetik kilóját.) És kaptam még nagyon zsenge cukkinit is, három félét: sárgát, csíkosat és normál haragoszöldet. Úgyhogy marinált zöldség - majd később saláta - lett belőlük.




A lényeg csak annyi, hogy sós, kissé cukros vízben megfőztem a megtisztított, darabolt zöldbabot (egyben is hagyható, de így könnyebb enni), és a főzővizében hagytam kihűlni. Közben a cukkinit felkarikáztam és kissé besóztam hogy egyrészt elveszítse a merev, nagyonroppanós voltát, másrészt hogy legyen íze.





Amikor már langyosra hűlt a zöldbab a főzővizében, ízesítettem: egy gerezd apróra kockázott fokhagymával, még kevés cukorral és ecettel. Ez lehet alma- vagy fehérborecet, balzsamecet, verjus, vagy bármilyen általunk kedvelt savanyú lé. Vágtam még bele friss tárkonyt is egy keveset, és beletettem a levétől lecsurgatott cukkinikarikákat is. Meglocsoltam tökmagolajjal és olívával és hagytam teljesen kihűlni, összeérni. Bármilyen sült vagy rántott finomsághoz kitűnő és könnyű köret.

Másnap variáltam rajta: főztem 2 szem krumplit hajában, kihűlés után kisebb kockákra vágtam, majd kivettem a léből a zöldségeket, jól lecsepegtettem és tartármártással összekevertem: majonéz, tejföl, kevés mustár, frissen őrölt bors, pici cukor. Kifejezetten finom volt, mert a zöldségeknek a salátalében állás finom ízt adott. Mindkét verzió jó volt.


2017. szeptember 20., szerda

Itt a gombaszezon (végre!)

Hülye vevő: Hamburger van?
Lali: Van. Milyen legyen?
Hülye vevő: Gombás van?
Lali: Van.
Hülye vevő: Akkor gombásat. A gomba kínai?
Lali: Igen.
Hülye vevő: Akkor nem kell.
Lali: Miért?
Hülye vevő: Konzervíze van.
Lali: Ez nem konzerv, ez üveg.
Hülye vevő: Akkor üvegíze, nem kell. Inkább kérek egy hot-dogot.

(Üvegtigris 2.)




Ne vegyetek konzerv gombát. 🍄 😊 Mert végre itt a gombaszezon!
A világ legegyszerűbb (és egyik legfinomabb) ebédje.  Idén sajnos nagyon száraz év volt, nyáron egyáltalán nem volt itt Zalában gomba. Úgyhogy tegnap bevásároltam a piacon, szakadó eső ide vagy oda. Olcsó volt például a vargánya, 2000 Ft-ért adták kilóját. De vettem őzlábgombát is, mert azt egyszerűen imádjuk rántva, a kupóc* maradékából pedig főztem egy finom és egyszerű levest. Volt még káposztagomba, galambica, rókagomba, szegfűgomba, többfajta tinorú és szürke pereszke is. (* Nálunk kupócokban árulják a gombát.)
Ma pedig megettük a rizikét - mifelénk fenyőaljának nevezik - és a vargányát egyszerűen tepsiskrumplinak elkészítve.

Hozzávalók 2 főre:
70 dkg burgonya
2 marék rizike (fenyőalja)
2 marék vargánya
1 nagy fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
1 kis csokor friss kakukkfű
3-4 evőkanál olívaolaj




A rizike is a szívem csücske, imádom. Gyönyörű színe van, roppanós állaga és parfümre emlékeztető, csodálatos illata. Bevallom, ezerszer többre becsülöm, mint például a rókagombát (aminek aztán télleg nem sok íze van, csak nem férgesedik, ezért kedvelik), szóval nagyon örültem hogy találtam az árusoknál.

A krumplit megpucoltam, 3-4 milliméteres vastag karikákra vágtam. A gombafejeket egyben hagytam. Egy nagy vájlingban összekevertem mindent: krumplit, gombát, a nem túl vékony karéjokra vágott hagymát, az apróra kockázott fokhagymát, a kakukkfűlevélkéket, sót, borsot, olívaolajat. Jól átkevertem, és a nagy gáztepsire szétterítettem. Előmelegített sütőben, olyan 180 fokon 40 percig sütöttem. 
Paradicsomsalátával tálaltam. (Amíg még van finom kerti paradicsom... már nem sokáig ehetjük sajna.)


2017. szeptember 15., péntek

Dutch baby

Megfigyeltem, hogy a felnőttek időnként összetévesztik a szép szavakat a nagy szavakkal. Fogalomzavarodottak. Pedig tudhatnák, mi a különbség. A nagy szavak hazudnak. A szép szavak pedig egyszerűen csak igazak, és néha védtelenné tesznek. Ettől félnek. A néhától. 
Az úgynevezett modern ember régen és csaknem tökéletesen elfelejtette, hogy ő társas lény. És most sehogy sem érti, miért oly sérülékeny.
(Vavyan Fable)



Maradt a fini baracköntetből, úgyhogy folytattam a sort, és kipróbáltam a Dutch Baby*-t is.  Amennyire nem szeretem az amerikai palacsintát, ez annál jobban ízlett. Isteni ropogós körben, belül lágy és remegős. Mire fotóztam már felére összeesett (sokkal jobban felfújódik, mint amennyire a képen látszik), és ez a mennyiség az én viszonylag kicsi sütőtálamba sok is volt. De elsőre nem igazán tudtam, hogyan viselkedik. Szóval ezt a mennyiséget egy kb. 26-28-as nagy serpenyőben (olyanban, ami sütőbe tehető) vagy sütőtálban érdemes megsütni, vagy két kicsiben: 16-18 cm átmérőjűekben.

Hozzávalók 2 főre:
10 dkg liszt
2 tojás
2 dl tej
1 csapott mokkáskanál só
2 teáskanál cukor (vaníliás is lehet)
2 dkg vaj

A sütőt fullhőfokra előmelegítjük. A hozzávalókból kikeverünk egy sima palacsintatésztát. A serpenyőben, a tűzhelyen megolvasztjuk a vajat. Forró legyen, de még ne barnuljon. Öntsük bele a tésztát és tegyük azonnal a forró sütőbe. Körülbelül 20 perc alatt szép piros-ropogósra sül és felfújódik.
Bármilyen gyümölccsel, gyümölcsöntettel, lekvárral, csoki- vagy karamellöntettel, tejszínhabbal, satöbbivel kínálható. Azonnal fogyasztandó, mert pillanatok alatt összeesik, mint minden felfújt. Nagyon finom, szerintem először, de nem utoljára készítettem.
Sósan is el tudom képzelni. Egy jó raguval a közepén, például.

"A szó holland babát jelent, de természetesen itt most nem erről lesz szó.  A dutch ugyanis az amerikai német bevándorlók egy csoportját is jelentette, akik a deutsch szó elkorcsosulásából lettek dutchok, ugyanis ez a sütőben sült, tulajdonképpen palacsintafelfújt eredetileg a német Pfannkuchenből származik. Némileg hasonlít is az eredeti, nem grízből készült császármorzsára, ami gyakorlatilag ugyanez a metódus, csak a tésztát a végén darabokra szaggatva tálalják." (forrás)

2017. szeptember 12., kedd

Túrós smarni vérbarackkal

   Egyébként ne higgye, Tristan úr, hogy én a magam nevében beszélek. Ne becsüljön túl. Vegye tudomásul, hogy ez színtiszta hermineutika.
   Hermina néni szakácsnőnk és házvezetőnőnk. A konyhában, főzési szünetben, de azalatt is, míg a húsleve fő, nyilvánosan elmélkedik. Én, miután a Véda-vitákat, Buddhát a magasztost, a talmudistákat, a platóni akadémiát, a skolasztikus Párizst, sőt Königsberget és Sills-Mariát kijártam, beiratkoztam hozzá, s jelenleg a hermineutikát tanulmányozom. Óriási nyereséggel. Unom azt, hogy eredeti legyek. Nincs olcsóbb dolog, mint az eredetiség. Tanítványnak lenni érdekesebb.
   Hermina néni régebben a vulgáris gondolkozás híve volt. Az még az ostrom előtti időbe esett. A pletykát kedvelte, és annak szabad kézből való exegézisével foglalkozott. Azóta több idegen nyelvet megtanult, könyvtáram nagy részét elolvasta, és azt hiszem, iskolát készül alapítani. Mikor azt kérdezték tőle, a vastag és nehéz könyveket miképpen értette meg, a főzőkanalat fölemelte, és így válaszolt: a szakácskönyvet ismerem, és tudom, hogy több mint húszezerféle tésztát sütnek. De ha jól megnézem, kitűnik, hogy ennyi nincs. Legfeljebb százhúsz. A többi csak arányokban vagy töltelékben vagy formában különbözik. Mikor még jobban odafigyeltem, láttam, hogy alapanyag szerint százhúsz tésztáról szó sem lehet. Megszámoltam, nem volt több, mint huszonhat. Még ez is sok. Még elemibb alapra tértem, s akkor kitűnt, hogy nincs több, csak hét. A helyzet a modern tudományban is ez. Csak hét könyv van, amit alaposan el kell olvasni.* A többi csak abban különbözik, hogy az egyik tekercs, a másik kifli, a harmadik táska, túróval vagy dióval vagy mákkal töltve. Tulajdonképpen fél év alatt kitanultam. A többi szemfényvesztés -

(Hamvas Béla: Karnevál)

* Nektek melyik az a hét könyv? 📚😏



A szeptember a vérbarack hónapja. Legalábbis én kineveztem annak. (Vámpírok egyenlőre kíméljenek, várakozzanak halloweenig, ha kérhetem.)  
Mindig veszek ilyenkor a piacon, nagyon szeretem. Gyönyörű szín, különleges íz. Magbaváló, keményebben frissen kompótnak, télre befőttnek tökéletes, puhábban enni vagy dzsemnek eltéve pazar.
Volt tegnapról finom, sűrű, gazdag karfiolleves maradékom, ahhoz készítettem ezt a smarnit vérbarackkal, Chili & Vanília receptje alapján.

Hozzávalók 4 főre:
20 dkg túró
2 nagyon púpos evőkanál sűrű, 25 %-os tejföl (kb. 5-6 dkg)
7 dkg sima liszt
3 dkg kukoricaliszt
4 nagy tojás
1 csapott mokkáskanál só
7 dkg porcukor
vanília (por, vagy kivonat)
1 púpos evőkanál mazsola
4 dkg vaj
a barackhoz:
6 db vérbarack
2 púpos evőkanál kristálycukor
1 csipet só
1/2 dl száraz rozé
1 szem szegfűszeg
vaníliapor (vagy kivonat)
1 dl víz

A barackfőzéssel kezdjük. *
Begyújtottam a sütőt 200 fokra. A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját kikevertem kézi habverővel a cukor 2/3-ával, vaníliával. Hozzáadtam a túrót és a tejfölt, és botmixerrel simára mixeltem. (Az eredeti receptben krémes túró van, de a környéken ilyet nem kapni, ezért választottam ezt a megoldást, teljesen jól működött.)
A tojásfehérjéket felvertem jó habosra, a végén hozzáadtam a cukor maradékát is, és tényleg nagyon krémesre verettem a robotgéppel. A liszteket összekevertem a sóval egyetemben, majd összekevertem a tejfölös-túrós tojássárgájákkal, végül hozzákevertem a mazsolát is. A felvert fehérjének kb. a harmadával fellazítottam a kikevert túrós masszát, a többi habot már óvatosan kevertem bele, hogy levegős maradjon. A tepsit kivajaztam, beleöntöttem a tésztát, és pirulásig sütöttem, ami kb. 10-15 perc. Amikor kivettem, kisebb galuskákra szaggattam és a felfőzött barackkal tálaltam, porcukorral kissé meghintve.



* A barackokat meghámoztam, vékonyabb gerezdekre vágtam. Feltettem főni a cukorral, borral, vízzel, vaníliával, sóval, szegfűszeggel. Hagytam erősen forrni cirka 5 percig, majd hidegvízfürdőbe tettem, s aztán a hűtőbe. A friss, meleg smarnit a behűtött barackkal tálaltam.

(Legközelebb azt hiszem, nem turmixolom el a túrót mert így nem érződött ki. Simán tejjel ugyanilyen lett volna... csak pazarlás (pazóólás, ahogy nagyanyikám mondaná), drága a túró, tejfel. Szóval legközelebb normále túró, plusz tej. Ha mán egyszer túrós smarni, én szeretem kiérezni. Úgyhogy ez nem a végleges verzió.)

2017. szeptember 6., szerda

Nosztalgiakifli

Amióta az emberiség elsajátította a beszéd képességét, minden generáció elmondja, hogy "már nem úgy mennek a dolgok, mint régen".
 (Emma Hartley)



No igen... Van ami jó ha változik, és vannak dolgok, amik úgy jók, ahogy megszerettük őket.

Mióta nincs az az őrült meleg, újra folyamatosan én sütöm a kenyereinket, péksütijeinket. Kelt tésztákat nagyon szeretek csinálni, mégha az ezeréves, sütésre alkalmatlan tűzhelyem előtt kell is varázslótáncot járnom minden alkalommal, hogy el ne égjen, se sületlen se legyen, és a többi előre nem látható katasztrófa, ami csak bekövetkezhet ilyenkor, no az mind elhárítandó bármilyen mágiával, ami csak létezik.

Ez a kifli mostanában több helyről is megtalált, s amúgy is bojkottálom a Lipóti Pékség nosztalgiakiflijét, mióta megváltoztatták a receptjét és 50 Ft-ért (lehet hogy már 60-ért, nem tudom) felfújt, száraz kiflit vehetnék. Nem teszem, inkább megsütöm. Antukné Ildikónak hálás köszönetem a receptért. Én kissé növeltem a mennyiségeket, így 12 db szép, normál méretű kifli lett belőle.

Ez az eredeti recept, ebből 8 darab lesz:
350 g búzaliszt (BL55)
250 ml 2,8%-os tej
25 g élesztő (friss)
1 teáskanál só
1 kávéskanál kristálycukor
25 g vaj (olvasztott)
a kenéshez
1 evőkanál 2,8%-os tej

A növelt mennyiség 12 darabhoz:
45 dkg liszt (Bl55, nálam COOP liszt)
3 dl tej (bő 3 dl, nem szűken mért)
2 dkg friss élesztő
3 dkg olvasztott vaj
1 és 1/2 teáskanál só (csapottabb)
1 kávéskanál kristálycukor
a kenéshez
2 evőkanál tej

Az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttatjuk, majd a sóval elkevert liszthez adjuk és szép sima tésztává dagasztjuk. Ekkor hozzáadjuk az éppcsak langyos olvasztott vajat is, és azt is beledolgozzuk, míg újra szép fényes lesz a tészta, és nem ragad a tálhoz. Letakarjuk és hagyjuk a duplájára kelni.
Majd 3 egyforma méretű darabba vágjuk és gombócoljuk. Letakarjuk, megint hagyjuk kicsit kelni. 
Begyújtjuk a sütőt 200 fokra. A tepsiket sütőpapírral kibéleljük.

A gombócokat egyesével kinyújtjuk, és 4 negyedre vágjuk, majd a cikkelyek azon részét, amik a középpont felé mutatnak, alaposan kinyújtjuk sodrófával, amennyire csak tudjuk. Így egy nagyon hosszított háromszöget kapunk, és kell is, mert csak így lesz sok hajtás a kiflin. Ildikó receptjénél vannak fázisfotók is.
Amikor kinyújtottunk egy cikkelyt, jó szorosan feltekerjük. (Én több tejet készítettem elő a kenéshez, ezért feltekerés előtt, de már nyújtás után a cikkelyeket is megkentem vékonyan, így könnyebben összeragad ahogy tekerjük, és később sem fog szétnyílni, ugyanakkor mikor már esszük, gyönyörűen legöngyölődik, vagyis a rétegek szépen elválnak. Ki lehet húzni a belsejét és csigabigában van benne a lágy tészta, ahogy egy valamirevaló, igazi kiflinél lennie kell.)

A kész péksütiket a tepsikre tettem, letakartam és még 10-15 percig hagytam állni őket. Sütőbe tétel előtt a tetejüket megkentem a tejjel. Aztán az előmelegített sütőben 20 perc alatt pirosra sültek.
Nagyon finom, igazi békebeli vajas kifli. Igaz, a recept kelesztés nélküli, de azért én mindenütt ráhagytam időket mert kevesebb élesztővel csináltam, mint amennyit megadott az eredeti recept és nagyon finom könnyű, lyukacsos, pihepuha darabok lettek.
Ha nem fogy el mind, a szikkadt darabokból el lehet készíteni ezt az isteni, addiktív töltött kiflit


És találtam még egy jó receptet, legközelebb ezt is kipróbálom: békebeli tejes kifli. A tejmennyiséget keveslem a receptnél, szerintem minimum 3,5 dl kell ennyi liszthez, no de. Ez zsírral készül, és a hajtogatás más módszerrel történik: darabonként van adagolva a tészta, és jó hosszúkásra van aztán kinyújtva. Ez is egy szuper módszer, talán még jobb, mint amit leírtam fentebb.

2017. szeptember 5., kedd

Áfonyás triffle

Van kedvenc napszakotok? Nekem igen. Mindig is szerettem az alkonyt. 
Az arany és kék órát. 
Ma különösen szép volt a napnyugta. Egybeesett a holdfelkeltével, és ez a földet kísérő öreg barát feltűnően tündöklő és gömbölyű, olyan, mint egy hatalmas arany pizzástányér. Még a morzsákat is látni rajta. 



Semmi extra, csak egy áfonyás triffle - najó tullképpen tiramisu... Végül is mindegy. Csak ötletadó, mert még van áfonya, málna, barack, szilva, füge, sőt, múlt héten még epret is láttam. A triffle-hez mind nagyon finom.

Mivel ez a gyümölcs nyersen tényleg nagyon jellegtelen, kicsit felfőztem: 15 dkg áfonyához adtam 1 dl vizet, kb. 2 csapott evőkanál világos nádcukrot, csipet sót, kb. fél citrom levét és nagy lángon felforraltam, közben krumplinyomóval kissé összepaszítottam a szemeket, hogy kiengedjék a színüket-ízüket. Forrás után 2-3 perccel le is kapcsoltam a lángot és hidegvízfürdőbe tettem a lábaskát, amibe beletettem még a maradék 10 dkg áfonyát is. Hagytam kihűlni.

Készítettem egy normál tiramisu-krémet 25 dkg mascarponéból és 2 nagyobb tojásból, cirka 12-15 dkg porcukorral. 



A rétegezésnél az áfonya levébe mártogattam a babapiskótát, majd meg is locsoltam még lével, és áfonyaszemekkel, aztán rákentem egy réteg krémet. Megint mártogatott piskóta, áfonyaszemek, krém. Így tettem, míg tartottak a hozzávalók. 
A tál tetejét folpackkal lezártam és 2-3 órára hűtőbe raktam, hogy összeálljon. De itt a triffle receptje is, ez egy finom fehércsokis krémmel van, ezt is ajánlom hozzá.

2017. augusztus 17., csütörtök

Csokoládémousse (csak csokoládéból és vízből)

Odafenn, hol moly suhog
és szúnyog száll,
hol soha nem jár
szőrös lábú dromedár,
Hol a lepkék éjjel
kósza pillangók,
és kandarazsak
dúdolják a Plízdongót,
Ott a város tetején
egy erkélyen,
egy csillaghullós,
romantikus szentélyen,
úgy döntött
a lábizzadós Giuseppe,
miután a fél pizzáját megette,
a legjobb mozgás
aznap éjjel számára,
ha rálépne a szakácsnőnek lábára.
Felrántotta az ünneplős atlétát,
Vitt a hölgynek salátából bokrétát,
Összecsapta hangosan a bokáját,
megdicsérte a szakácsnő tokáját,
megpödörte komótosan bajuszát,
elkapta a jóasszonyunk derekát,
olyan táncot roptak ott az erkélyen,
a molylepke eltévedt egy szekrényben.
Kóbor macskák azóta is mesélik,
hogy Guiseppe nagy sármőr,
és remélik
lesz még ilyen éjszakai vigasság
Ez volt itten a színtiszta igazság. 


(Egri Mónika: Tánc a tetőn)
Édességehetnékem volt... és csoki mindig van itthon, ha sütni támadna kedvem, legyen mihez nyúlni alapon. 
Ez a világ legegyszerűbb és leggyorsabb csokoládékréme. Feltéve, ha ... tartunk otthon jeget, mer' a (jég)kocka el van vetve izé bele van potyogtatva egy nagy tálba, melyre jön egy kisebb tál, az olvadt csokival. Najó, kezdem előrül.

Hozzávalók 5-6 kis pohárnyi krémhez:
20 dkg étcsokoládé, lehetőleg magas kakaótartalommal (60-70%-os a legjobb)
csipet só
18 dkg szobahőmérsékletű víz (majdneméppencsakhogy'picinyhíjján 2 dl)
20-30 db jégkocka

A csokoládét vágjuk kis darabokra, és tegyük egy kislábosba a szobahőmérsékletű vízzel. Kis lángon melegítsük fel és keverjük, amíg teljesen elolvad benne a csoki. Ekkor tegyük át a kislábost egy nagyobba, amiben kevés víz és a jégkocekák vannak. A csokis lábos alja érjen bele a jeges vízbe. Kezdjük el - szerintem robotgéppel, kézivel - felverni az olvadt csokit. Nem kell magas fokozaton, csak finoman. Pár perc után, ahogy hűl a csokoládé, azt vesszük észre, hogy habosodik. Egészen addig verjük, míg könnyű, mousse-szerű habot nem kapunk. Nos, ez az intuíciónkra van bízva, mikor érzékeljük tökéletesnek, nem szabad túlverni.
A végeredmény egy felhőkönnyű csokoládéhab. 
Ízesíthetjük is, vagy készíthetjük eleve ízesített csokoládéból.
Én tejszínhabot rétegeztem közé, egy csapott evőkanál porcukorral vertem fel a 2 dl tejszínt, így kicsit látványosabb, de önmagában is tökéletes ez a pohárdesszert. Fogyasztható azonnal is, de kifejezetten jót tesz neki néhány óra álldogálás a jégszekrényben.
Itt olvashatjátok a részletes leírást róla, nagyon köszönöm a receptet Kisbogárnak!

(Egyébként én csak 40%-os csokit használtam és tökéletesen működött így is a recept.)

2017. augusztus 12., szombat

Burgonyás lángos





Abszolút maradékhasznosítás: volt a hűtőben két tojásfehérje, és burgonyapüré-maradék előző napról. 

Hozzávalók 6 nagyobbacska lángoshoz: 
40 dkg liszt
20 dkg krumplipüré-maradék
2 tojásfehérje
1 dl langyos víz
2 dkg élesztő (friss)
1 mokkáskanál kristálycukor
1 csapott teáskanál só

Az élesztőt elkevertem a vízben a cukorral. A lisztet a sóval, aztán hozzáadtam minden mást is, és robotgéppel alaposan kidagasztattam. Letakartam a tálat és hagytam duplájára kelni, majd gombócoltam, és az olajjal megkent konyhapulton hagytam kelni még 20 percig a tésztát. (Lángostésztát soha ne lisztezzünk, mert az olajban mikor sül, megég a tésztáról leváló liszt és nem lesz jó íze a kész lángosnak, illetve nem fogjuk tudni mégegyszer felhasználni az olajat sütéshez.)
A gombócokat kihúzogattam kör alakra és bő, forró olajban megsütöttem. Ha azt akarjuk, hogy a lángosunk közepe ropogós legyen, csináljunk  bele szándékosan 3-4 kisebb lyukat az ujjunkkal, mintha kiszakadt volna a tészta.

Tökéletes nagyon vékonyra nyújtva, sima serpenyőben megsütve, amolyan tortilla-féle kenyérnek is.

2017. augusztus 11., péntek

Klasszikus piskótatekercs

- Nem eszem tojást - szakított félbe Carole. - És maga sem enne, ha fogalma volna arról, mit tesz a karmájával. Ami a tésztát illeti, ez talán búzalisztből készült tészta? Azt semmiképpen sem ehetek - túlságosan jin a testtípusomhoz. A túlzott jin elködösíti az aurát. Jobb lenne egy kis friss, fluormentes víz és egy organikus fejes saláta. 

(Joanne Harris: Csokoládés barack)
 


Egytálételt főztem, amihez muszáj valamit sütni levezetésképpen. A klasszikus piskótatekercs tökéletes választás ebben a melegben, mert mindössze 5 perc a tészta összeállítása, és csak 10 percig kell sütni. Nem beszélve róla, az idei isteni baracklekvárom került bele. (Arról meg végképp nem beszélve, hogy lassan eltűnnek a régi, hagyományos sütemények és ételek ebből a "trendi" világból...)

Én csaltam egy picit, mivel 1.: Sütésben nem vagyok igazán jó. 2.: A sütőm ezer éves és már vagy ötször szerelt, sosem tudom mit hány fokon sütök benne. Abszolút az intuíciómra hagyatkozhatom csak. 3.: A piskótatekercs amilyen egyszerű, olyan könnyű elrontani is. Lehet nagyon száraz, sűrű, fojtós vagy akár szalonnás is a tésztánk, és az élvezhetetlen. A piskótatekercsnek repülősen könnyűnek illik lenni, és ha lekvárral készítjük, csakis házi, igazán jó lekvárral szabad tölteni. 

Hozzávalók 1 nagy gáztepsinyi piskótához:
5 tojás
5 evőkanál liszt
5 evőkanál kristálycukor
csipet só
1 csapott mokkáskanál sütőpor
+ házi baracklekvár

A csalást a sütőporral követtem el, mert a klasszikus piskótatésztába nem kell sütőpor, ha alaposan ki van keverve. De biztosra akartam menni, úgyhogy tettem bele és nem bántam meg, mert olyan könnyű, légies lett a tekercsem, hogy csak na. Csalás ide vagy oda, eztán is így sütöm majd.
A receptben az evőkanalak kicsit púposak, tehát nem csapott evőkanál sem a liszt, sem a cukor, hanem púposkás. Piskóta alapszabály: ahány tojás, annyi kanál liszt és annyi kanál cukor kell hozzá, valamint mind a fehérjét, mind a sárgáját nagyon habosra, alaposan fel kell verni, és sütés közben ne nyitogassuk a sütőajtót, mert összeeshet a tészta.

A sütőt előmelegítettem 170 fokra (saccperkábé). A nagy gáztepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét pici sóval keményre vertem kézi robotgéppel, aztán szintén a robotgéppel a sárgákat a cukorral jó habosra, levegősre, fehérre kevertem. Aztán már nem habverővel, hanem spatulával hozzákevertem a sütőporos lisztet a cukros tojásságákhoz óvatosan, hogy maradjon benne buborék, végül a fehérjehabot több adagban mindehhez finoman, szintén azzal a céllal, hogy maradjon levegő a fehér habfelhőben is - nehogy kikeverjem, amit belekevertem, ugyi... A masszát elterítettem a sütőpapíron, és 10 percig sütöttem.
Még melegen feltekertem papírostól, és így hagytam kihűlni. Hűlés után óvatosan kigöngyöltem, óvatosan eltávolítottam róla a sütőpapírt, és megkentem a lekvárral, majd visszatekertem. Végül porcukorral megszórtam.

2017. július 31., hétfő

Chiliszósz (ketchup stílusú)


   ... olyan maradt, mint volt; szedte a korai gyümölcsöt, rekeszekbe rakta, hullott gyümölcsből lekvárt főzött, megmutatta a vadon növő gyógynövényeket, és teliholdnál begyűjtötte őket, a lápon fekete áfonyát szedett, a vasúti töltésen szedret, paradicsomból fűszeres ízesítőt, karfiolból savanyúságot készített, levendulás zacskókat varrt álmatlanság ellen, télre erős paprikát és rozmaringot tett el, hagymát savanyított. 
   Úgy szerette a költészetet, mint a virágokat: érzéseit csaknem szégyenlősen rejtette a közömbösség látszata mögé. De a kertje elárulta. A hidegágyások széle körül felfelé tekintő árvácskák. A futóbabbal összefonódó vadrózsa.

(Joanne Harris: Szederbor)




Van két elbűvölő kis csilibokrom a déli ablakomban, és nagyon szépen beértek rajtuk a paprikák. Ilyenkor nyáron gyakran eszünk hamburgert, különböző tortillás ételeket, gyrost, mert ezek hamar megvannak, nem kell a nagy melegben sokáig a konyhában ténykedni. Ez a szósz kitűnően illik ezekhez az ételekhez. Majd még augusztus végén-szeptemberben akarok egy másik típusú öntetet, egy fermentáltat is készíteni.
Nagyon jó lett az állaga is, igazán krémes, lágy és sűrű. Ebben a szószban nem annyira a csili íze dominál, inkább csak a csípőssége, viszont olyasféle, mint a ketchup, csak jobb szerintem.😊 
(Ez pedig egy ázsiai édes csiliszósz, ez is nagyon finom.)

Hozzávalók:
1, 3 kg kápia paprika tisztítva, csuma nélkül (vagy pritamin, azzal is ugyanolyan jó)
2 nagy marék chilipaprika - ízlés szerint, attól függően, mennyire csípősre akarjuk a szószt
70 dkg jó érett paradicsom
35 dkg sárgarépa
4 nagy gerezd fokhagyma
10 dkg salotta hagyma
4 csapott evőkanál világosbarna nádcukor
2 citrom leve
4 evőkanál fehérborecet
4 evőkanál világos szójaszósz
2 csapott teáskanál kakaópor
2 evőkanál hidegen sajtolt repce- vagy szőlőmagolaj
1 liter víz
4 púposabb teáskanál étkezési keményítő
kb. 2 csapott teáskanál só (először inkább kevesebbet adjunk hozzá, kóstoljunk)

A sárgarépát megtisztítottam, karikáztam, és a vízben feltettem főni. Közben a kápiákat is és a chilit is karikáztam, és hozzáadtam a sárgarépához. Fűszereztem a fent megadottakkal, és főztem míg megpuhult a répa, a paprika. 
Aztán botmixerrel alaposan pürésítettem. 
Levettem a tűzről és hagytam hűlni kissé (ilyenkor kell a barátnőciket felhívni és csevegni, addig kihűl a cucc ☏ 😏), aztán egy szűrőben alaposan átpasszíroztam. 
Visszatettem a tűzre, újra felforraltam, közben kóstoltam. Érdemes ízlelgetni, mert így tudjuk a szánkra alakítani, mennyire legyen édes, savanykás. Végül 1 dl hideg vízben elkevertem a keményítőt, hozzáadtam a rotyogó mártáshoz, és sűrűsödésig kevergettem. Alaposan kimosott, csírátlanított üvegekbe töltöttem, és szárazdunsztban hagytam kihűlni. 
Felbontás után hűtőben tartom.




Ez a mennyiség körülbelül 7-8 kis (erős pistás) üvegcsényit ad ki. Elég sok paprikahús fennmarad a szitán, de így lesz az állaga tökéletesen sima és krémes. 
Nem csak hamburgerhez és más húsételekhez illik, de pácként is működik (lásd az előző bejegyzést), sajtokhoz is kitűnő, sőt, grillezett zöldségekhez is.
Egyébként már nagyon jó és sokféle csilikrémet kapni. Sok őstermelő van, ehhez kapcsolódóan házi chiliszószfőző-manufaktúrák, csak én nem nagyon járok olyan piacokon, ahol ők árulnak. 
És hogy miért érdemes csípőspaprikát enni? Ezért is. Meg mert isteni.

2017. július 30., vasárnap

Tabulé (tabouleh) saláta


Sok partot bejártam már kenummal, gyakran goromba szelek ellenében.
Jól válaszd meg a fát, ha azt akarod, hogy messzi partokra vigyen.

(Dan George, indián törzsfőnök: Repül a szívem)



Már többféle tabulét is feltettem a blogra (kölesből készültet retekkel, medvehagymával illetve egy gránátalmás-édeskést), de ez most a (viszonylag) hagyományos. (Az uborka nem feltétlenül alkotóeleme, de én szeretem benne, és az eredeti talán kevesebb bulgurral készül, de én azt is szeretem, úgyhogy ez az én változatom.) Egyszerűen rajongok ezért az egyszerű salátáért, a kedvencem. És most már igazi kerti paradicsom került bele, sárga és piros, nem fóliás, hanem napérlelte.

Hozzávalók 6 főre:
6-8 csokor petrezselyem (nagy csokor)
8-10 levél borsmenta
20 dkg bulgur
80 dkg édes, kerti paradicsom
12-15 dkg fehér salátahagyma
20 dkg nem túl magos uborka
5-8 cl olívaolaj

1/2-1 citrom leve

A bulgurt majd' kétszeres mennyiségű forrásban lévő vízzel leöntjük, elkeverjük, és lefedjük. Hagyjuk állni 20 percig, aztán fedél nélkül kihűlésig. Nem mértem a vizet, de olyan 1,75 a szorzó a bulgur súlyához képest körülbelül. Ha kicsit többet tennénk rá, és nem szívja be a teljes folyadékmennyiséget az sem baj, szűrőben le lehet csepegtetni. (De inkább kevesebb vízzel készítsük, mert majd a saláta is levet enged, és majd beszívja azt.)
Amíg hűl a bulgur, felaprítjuk a petrezselymet, apró kockákra vágjuk a hagymát, paradicsomot, uborkát. Végül mindent összekeverünk, sózzuk, olívaolajjal meglocsoljuk és citromlével savanyítjuk, ízlés szerint. Az olívaolajat ne sajnáljuk, ha száraz a tabulé, nem igazán lesz finom.
Én sóban eltett citrommal sóztam, mindig így szoktam, nagyon jól illik ehhez a salátához.
Kóstoljuk menet közben, úgy ízesítsük szánk íze szerint olajjal, citromlével, sóval. Hagyjuk állni fél-egy órácskát, s aztán fogyasztható. Az nem jó, ha túl sokat áll, de egy kevéske pihenőidő kifejezetten jót tesz neki.
Pácolt, grillezett csirkemellel ettük. (Nyársra húzva akartuk a húst grillezni, de olyan meleg volt, hogy nem gyújtottunk tüzet, így csak serpenyőben sütöttem meg. A pác alapja a saját készítésű csiliszószom volt, kicsit még feltuningolva.)

2017. július 27., csütörtök

Áfonyás joghurtos kevert süti

Van egy szembe szomszédunk, egy fiatal srác. Reggelente sokszor együtt kávézunk. Persze erről csak én tudok, ő nem. Elválaszt bennünket a konyhai függönyöm diszkrét, áttört fátyla és cirka tíz méter légvonalban.
Figyelni szoktam, ahogy ki sem lép az erkélyre, csak leguggol a küszöbön, kezében az illatos, gőzölgő feketével és rágyújt egy cigarettára. Én is rágyújtok. 
Egy perc múlva már hűlt helye van. 
El is neveztem Villámnak, mert én kettőt se pislogtam, szippantottam, kortyoltam, de ő már robog tova, sodró napjának felgyorsult tempójában, ki tudja, hova.
Hát, good mornin' Flesh, szép napot! Nekem még van a kávémból is, a cigimből is, de legfőképpen a szemem rácsodálkozása tart még sokáig a reggeli világra.




Vettem áfonyát, mert furcsa módon még soha nem kóstoltam, csak késztermékben: fagyiban, csokiban, cukrászdai süteményekben. Mondjuk évekkel ezelőtt erre nálunkfelé nem is igen lehetett kapni. Most sok van a piacon és nagyon szép nagyszeműek voltak, nem magyarázom, vásárlásra csábítottak. 
Fincsi, de önmagában szerintem elég jellegtelen gyümölcs. Amint viszont cukor és fűszer éri, azonnal nagyon izgalmassá és élénkké változik mind a színe, mind az íze. Szerintem joghurttal elturmixolva a legistenibb, vagyis egy jól behűtött smootie-nak (hogy gasztrosznob legyek, valójában sima turmixitalról van szó), vagy lefagyasztva fagylaltnak, jégkrémnek, semifreddonak. Öntetként is fantasztikus lehet pl. panna cottához. De ebben az egyszerű kis kevert sütiben is isteni. (Maradék-hasznosítottam: találtam múlt heti kibontott joghurtot a hűtőben, lejárt szavidejű vajat... trallala semmitsedobunk ki...)

Hozzávalók:
12 dkg vaj
15 dkg porcukor
2 tojás
15 dkg joghurt
20 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
vanília (esszencia vagy por vagy vaníliás cukor),
1/2 csapott mokkáskanál finom só
20 dkg áfonya (najó 25, de egy keveset elkóstolgattam)
5 dkg csokoládé
1/2 csapott evőkanálka levendulavirág (opcionális)

A szobahőmérsékletű vajat habosra kevertem a cukorral, sóval, majd a tojásokkal is. Hozzákevertem a joghurtot is, aztán a sütőporos lisztet is, végül az áfonyát és a nagyobb darabokra vágott csokoládét is belekevertem. Kivajazott-lisztezett formába öntöttem és előmelegített 160-170 fokos sütőben 35-40 percig sütöttem. Végezzünk tűpróbát.

A levendula már kóstolás után jutott eszembe, nagyon illene az áfonyához szerintem. Valamint legközelebb a tetejére szórnám a gyümölcsöt, mert így a krémbe keverve lenavigált minden az aljára, a csoki is, a kis lila bogyók is. (Ha a megmosott, lecsepegtetett áfonyát megszórjuk kevés liszttel, és így szórjuk a süti tetejére, akkor nem megy le teljesen az aljára. Legalábbis eddig ez nekem meggyel mindig működött, szóval meg lehet próbálni, hátha az áfonyánál is bejön a trükk.)

Délutáni kávézáshoz (nem egyperceshez, hanem ráérős, igazi kiélvezős szertartásoshoz) vagy teához tökéletes választás, de akár vacsorára egy pohár hideg tejjel is kitűnő. Könnyű, borzas kis tésztája van, nem egy szép süti, de fincsi.
Süthető sima tepsiben is, őzgerincben is, tortaformában vagy kuglófformában is, de muffinnak is tökéletes ez a tészta.

2017. július 17., hétfő

A cukkini 3-szor

Tudod van egy zseniális aforizma honfitársaim szervezési képességeit illetően, itt az alkalom, hogy felelevenítsem: „A Paradicsomban angolok a rendőrök, franciák a szakácsok, németek a sörgyártók, olaszok a szeretők és mindent a svájciak szerveznek. A Pokolban viszont németek a rendőrök, angolok a szakácsok, franciák a sörgyártók, svájciak a szeretők és mindent az olaszok szerveznek.”

(Oriana Fallaci)



Gyönyörűek a cukkinik, minden héten veszek pár darabot, mert igazi könnyű nyári zöldség, és nagyon sokféleképpen készíthető. Két olasz receptet hoztam most, és egy maradékhasznosítósat. Azt nem tudom, hogy az olaszok a legjobb szeretők-e a Paradicsomban, de hogy itt a földön nagyon jó szakácsnők (mert hogy az olasz konyha női konyha, a mammák főzőtudománya generációról generációra), az biztos. 😏

Az első egy tekercselt cukkini sonkával, mozzarellával. Tökéletes előételnek is, sör- vagy borkorcsolyának is, de ma mi magában ettük, bazsalikomos paradicsomsalátával. Nyáron az az igazság, nagyon egyszerűen étkezünk, mert pl. nekem étvágyam sincs a nagy melegekben. Meg főzni sincs kedvem órákig a tűzhely mellett álldogálva. Ma még nem volt olyan hőség, be mertem kapcsolni a sütőt.

Hozzávalók 10 tekercshez:
2 db olyan 30 cm hosszú cukkini (a maradékból készíthetünk majd gratent)
2 mozzarella
25 dkg sonka
olívaolaj
zsemlemorzsa

A cukkinik két végét levágjuk, és szeletelővel olyan 3-4 milliméteresre vágjuk hosszában, és olyan szeleteket választunk, amik teljesen szélesek. Olívaolajba mártjuk, majd zsemlemorzsába, és az előmelegített, forró sütőbe tesszük sütőpapíron 20 percre. Ha már kissé megpirult rajta a morzsa, kivesszük, hagyjuk kissé hűlni.
Közben a mozzarellát is szeletekre vágjuk és a sonkát is olyan szélesre, amilyenek a cukkinik. Majd a morzsás cukkinire teszünk a sonkából egy szeletet és a mozzarellából is és felgöngyöljük. Fogvájóval megtűzzük és visszatesszük a forró sütőbe még 10-15 percre.
Nagyon fincsi és könnyű ebéd, vacsora, akármi. Itt a videón meg is lehet nézni az elkészítését.

A második recept is olasz, egy tésztában sült finomság. Ez is előétel, vagy sör- illetve borkorcsolya. Ezt még nem sütöttem meg, de ami késik, nem múlik. Itt a recept és ez is ugyanaz, csak itt a cukkini virágja kerül a masszába. Egyébként egy calabriai recept.

A harmadik ötletem pedig egy cukkini graten. Ami kimarad a fenti tekercseknél, abból el lehet készíteni, plusz persze még szelni kell hozzá cukkinit. Én így csinálnám: kissé besóznám a cukkiniszeleteket, egyrészt hogy levet engedjen, másrészt hogy megpuhuljon. Hagynám állni egy órácskát, aztán kikenném fokhagymával jól a sütőtálat, kivajaznám, beletenném szépen sorban a cukkiniszeleteket, borsoznám, megszórnám szurokfűvel is kissé, és ráöntenék egy olyan keveréket, ami 2 dl tejszínből, 2 jól felvert tojásból és kétféle reszelt sajtból állna: valamilyen olvadós sajtból és parmezán jellegű sajtból. Ezt önteném a sorba rendezett cukkiniszeletekre. Forró sütőben szép pirosra sütném. Hallal, sült csirkével kitűnő lenne.


2017. július 11., kedd

Zöldbabos tésztasaláta & öntetek

Hogy honnan kerül elő, hová tűnik a szivárvány, arról senki sem tudott felvilágosítani. (Erről csak Jehova egy idetévedt tanúja tudott többet: Isten küldte az özönvíz után, annak jeléül, hogy többé nem küld vizet. Legközelebb tüzet fog küldeni.)

(Alexander Lenard: Völgy a világ végén)



Volt egy kis zöldbabom, eredetileg levesnek vettem, de ebben a melegben nem kívántam. (Kezdjük érezni asszem azt az Úr küldte tüzet, egyre forróbb napok vannak...) Tésztát is régen ettem, úgyhogy házasítottam őket. És nemrég találtam a lenti a videnyót, igazán jól jön ebben a nyárban. A cézár öntetet* tettem a salátára, mert joghurt is volt itthon - kiváltottam a majonézt vele -, meg Marcsi fincsi parmezánjából is volt a hűtőben. De bármelyik öntettel tökéletes lett volna.

Hozzávalók 4 főre jóllakásig:
35 dkg penne tészta
0,5 kg zöldbab (ha zöld színű zöldbabbal készítitek, jobban látszik a saliban, az enyémben eltűnt a sárga 👓)
2,5 dl natúr joghurt
1 evőkanál méz
1 nagy gerezd fokhagyma
1 púpos teáskanál mustár (az enyémben magos van)
1 kisebb citrom felének a leve
só, frissen őrölt bors
10 dkg reszelt parmezán
kevés petrezselyemzöld és bazsalikom apróra vágva
extraszűz olívaolaj

A zöldbabot megtisztítottam és 2 cm-es darabokra vágtam, majd enyhén sós-cukros vízben megfőztem. Szűrőkanálba öntöttem és hidegvíz alatt leöblítettem, hogy előbb hűljön. Közben a tésztát is megfőztem, azt is leöblítettem, hogy hűljön.
A fokhagymát pépesítve a joghurthoz kevertem a többi hozzávalóval együtt: méz, só, bors, aprított zöldfűszerek, parmezán. Majd mindent egy nagy tálban alaposan összekevertem.
Tálaláskor meglocsoltam még olívaolajjal.
Ez a mennyiség főételes, ha csak előételnek készítenétek, akkor 4 dkg tészta is elég/fő. S a többi arányosan ennyivel kevesebb.
Köretnek is nagyon jól illene natúr sült halhoz vagy csirke- illetve pulykamellhez is.

* (Az eredeti cézár salátaöntetben mondjuk nem majonéz van, hanem éppencsak-főtt tojás)


2017. július 10., hétfő

főzzetek baracklekvárt, mert

Itt az idő. 
Tegyetek el kajszilekvárt. Két gyümölcs van, amiből csakis a házilag eltett az igazi: a szilva és a sárgabarack. A bolti soha nem olyan, soha. Akármilyen drága, akármilyen csilivili, a sajátot meg sem közelíti. Sokminden megvehető pénzért, a baracklekvár nem. Minden másra ott a maszterkárd. 😋😍😏




Itten van a recept is. Ha csak pár kiló barackot kaptok valahonnan, vagy vesztek (én 250 forintért vettem a piacon gyönyörű, nagy szemű példányokat!), akkor is főzzetek be télire.  A napfény íze. 🔆 
Én nem szoktam ízesíteni, mert önmagában is csodás. De vannak fűszerek, amiket kedvelek hozzá: a vanília, a levendula, és a kardamommag.
Aki pedig velem egyetemben kedveli a görög, török, arab édességeket, az elteheti cukorszirupban is, valami isteni, ezt komolyan mondom. Mikor Thesszalonikiban jártunk a bazárban, volt egy csemegeáruda. Hatalmas üvegballonokban álltak egymás mellett a szirupban eltett különböző gyümölcsök. Már a látvány is gyönyörűséges volt, de mikor itthon elkészítettem többféle gyümölccsel is, teljesen rabul ejtett. Valami mesésfinomak ezek az édességek, na. (Úgyhogy sárgabaracot teszek is el még majd szirupban is.)