A következő címkéjű bejegyzések mutatása: konyhai alapműveletek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: konyhai alapműveletek. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 3., szerda

Édesköményes partykolbászkák



Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban,
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.

(Babits Mihály)





Tegnap Teréz barátnémat vártam délután-estére. Valami olyan ételt akartam készíteni, hogy tudjunk dumcsizni mellette. Ha együtt vagyunk, be nem áll a szánk... Szerintem több életet végig tudnánk beszélgetni... :))
Úgyhogy jó zsíros dagadót vettem a hentesnél, mert eldöntöttem hogy partykolbászkákat töltök. Legfőképpen, mert Teréz inkább sörös, mint boros.
Annyira fura nekem, hogy mi magyarok ugyanúgy kolbásznemzet vagyunk, mint pl. az olaszok vagy spanyolok vagy németek vagy az angolok, mégis az otthoni kolbásztöltés valahogy kiment a divatból. Pedig annyira egyszerű az egész. Kell hozzá egy egyszerű, hétköznapi húsdaráló és hozzá egy plussz kolbásztöltő előtét. Amit akár a piacon, akár bármelyik ezeraprócikk-szerű boltban meg lehet venni.
Emlékszem, nagyanyáméknál nyaranta sokszor ébredtünk a sülő, frissen töltött házikolbász illatára... Vagy épp ebédre készítette nagyanyám ha télen mentünk, párolt lilakáposztával, finom zsíros tört krumplival. Nincs is ennél jobb.
Szóval tényleg nem értem, miért ment ki a divatból. Pedig az egyik legjobb partyétel is. Bulikra tökéletes. Készíthetünk 2-3 félét is akár. És egyáltalán nem sok idő és nem is ördöngösség elkészíteni sem. Nálunk most kezdődött a családban a névnapok és szülinapok nagy egymásutánja. Naná hogy kolbászkákat is fogok gyártani majd az összegyövetelekre.
Emellett kikísérletezhetjük saját szánk ízére a fűszerezést, a titkos receptúrát. :)


Ez most édesköménnyel, fokhagymával és erőspaprikával készült. Legközelebb a sajtos grillkolbásszal jövök, azt feltétlenül ki akarom próbálni. És a krumplis kolbászt is.


Hozzávalók 4 főre:

1 kg zsírosabb hús (lapocka vagy dagadó),
10 dkg tokaszalonna,
2 hosszú szál sertésbél,
4 nagy gerezd fokhagyma,
1/2 evőkanál sertészsír,
2 teáskanál erőspista,
1 csapott teáskanál édeskömény,
frissen őrölt bors,
só,
1/2 teáskanál kristálycukor.

A sertésbelet csap alatt lemossuk a sótól alaposan, majd legalább 1/2 órára langyos vízbe áztatjuk. A fokhagymákat vékony szeletekre vágtam és pici sóval üvegesre sütöttem kevés sertészsíron, majd a mozsárban jól összetört édesköményt is hozzátettem. Hagytam kihűlni. A húsokat ledaráljuk és fűszerezzük a fokhagymás-édesköményes zsírral (beletettem a darálóba a hús közé és ledaráltam), az erőspistával, sóval és némi frissen őrölt borssal. És ízfokozóként 1/2 teáskanál kristálycukrot is a masszához keverünk.
A darálóról levesszük elől a tárcsát és a kést, és a töltőt tesszük rá. Ráhúzzuk a belet úgy, hogy a végén jó 10 cm-nyi bél lelógjon. Ezt meg kell majd kötni csomóra.Tekerünk a darálónk, hogy a levegőt kinyomja. Mikor már a hús jönne, akkor csomót kötünk a bélre. A darált, fűszerezett húst adagoljuk a darálóba, tekerjük és közben elől rásegítünk a bél könnyebb lecsúszásában is. Erre azért van szükség, mert nem szabad nagyon vastagra tölteni, mert akkor sülésnél kireped, hiszen a hús majd össze fog ugrani. Tehát csak olyan lazán töltsük a belet. Körülbelül 10 cm-enként elválasztjuk a tölteléket és hagyunk 5-6 cm-nyi bélszakaszt üresen. Az üres részen csavarunk jópárat. Jöhet a következő kolbászka. Ezt addig csináljuk, amíg tarta  bélből. A végét szintén csomóval zárjuk le. Ami bennmarad a kolbásztöltő előtét csövében, azt egy vastagabb végű fakanállal be lehet még szépen tölteni. Egyébként ketten sokkal könnyebb készíteni - és sokkal élvezetesebb is. Fűzzük csak meg életünk párját - mindig jó móka együtt főzni szívünk hölgyével vagy urával. Az első szerelmetes éveket juttatja az ember eszébe. :)




Sütés: Kevés zsírt teszünk egy serpenyőbe és kis lángon, egyben sütjük a kolbászszálakat. Legalább 15 percig süssük, hogy a belseje is átsüljön és szép piros-ropogósra süljön a kolbász. Tálalás előtt késsel vagy konyhai ollóval válasszuk el egymástól a kis kolbászkákat. Mustárral, friss fehérkenyérrel, sörrel tálaljuk.
Tipp: kétszer sütöttem belőle. Egyszer fedő alatt (kb. 20-25 percig) kis lángon, csak a végén levéve róla, majd a levet elforralva, kolbászkákat jól megpirítva. Így a bőre vékony lett és ropogós. Másodszor fedő nélkül sütöttem, a bőre így nem volt olyan jól vágható és rágós maradt egy kissé.

Már készítettem házi grillkolbászt, ITT találod. Jó étvágyat hozzá! :)

2010. október 24., vasárnap

A rántott hús

A rántott hús nekem a rántott karaj vagy szűzpecsenye. Mert a karajt a Jóisten is rántott húsnak teremtette. Ugyanis ha jól van elkészítve, omlós, porhanyós és nagyon ízletes. A bunda pedig ropogós rajta, kis felhőkben fonja körül a húst, itt-ott rátapad, de csak azért, hogy jelezze: összetartozunk. A karaj csodás ebben a szerepben, igazság szerint semmi más nem áll jól neki, de ez nagyonnagyon. Sokan rántanak combot, ami a valami szörnyű kategória, mert ugyan ugyanolyan száraz része a disznónak, mint a karaj, viszont klopfolhatjuk, ameddig csak akarjuk, soha nem fog omlósra, porhanyósra sülni, és soha nem lesz olyan ízletes, mint a karaj. Felejtsük is el, de gyorsan. Aztán van, aki tarját ránt, az meg szerintem túl zsíros rántott szeletnek. Sokkal alkalmasabb cigánypecsenyének, más pecsenyéknek, grillezve, illetve egyben sütve. 

 

Az eredeti "vínersniccel", vagyis bécsi szelet növendék borjúból készül, és ezt is felejtsük el, mert magyarhonban szerintem keveseket kergettek az asztal körül, mert nem akarja megenni a vasárnapi vínersniccelét... Nem is nagyon kapható egyébként, az átlagpolgár bevásárlólistáján ezért sem szerepel gyakran, no meg az ára miatt sem. A szárnyasokat most nem említem, mert egyrészt nekem a rántott húsról nem ők jutnak eszembe, meg annyira nem is szeretem a csirkét. A boltit. A házit biztosan szeretném, de ahhoz nem jutok hozzá. 

 

 

Rövid-, vagy hosszúkaraj? Igazából mindegy. Talán a rövidkaraj kicsit omlósabb, de igazán észrevehető különbség nincs köztük. A húst 1 cm-es szeletekre vágom. Kiklopfolom viszonylag vékonyra. Én a vékonyabb rántott húst szeretem, de jó vastag szeletből is, lásd a japánok tonkatsuját. Aki így kedveli, szeletelje 2-2,5 cm-es szeletekre. Ízlés kérdése. A szélén, ahol a fehér zsírhártya van, bevágom 3-4 centinként épp csak annyira, hogy átvágjam a hártyát. Így szét tud terülni sülés közben, nem púposodik fel a hús. Besózom. A sózással is csínján, úgy finoman. A sótlan rántott hús épp olyan rossz, mint az elsózott. 

 

A jó panír - így tanultam az anyukámtól - felpúposodik sülés közben. Vagyis nem tapad rá a húsra. Ez nem csak amiatt érdekes, mert látványra is szebb, hanem mert így porhanyósabbra, puhábbra tud sülni a hús. A bunda és a hús között marad hely, ami sülés közben párolja is a húst, gőzök vannak benne. A rátapadós panírtól a hús keményre sül, nem lesz porhanyós, könnyű. Megfojtja a húst, nem tud "lélegezni". Egy szóval: cipőtalp lesz belőle, nem az a finomság, amire csorgatjuk már jóelőre a nyálunkat. A felpúposodós panír titka az, hogy mindig közvetlenül sütés előtt panírozok. Vagyis az olajat már föltettem a tűzre, közben kezdem a panírozást is. A besózott szeleteket először lisztbe, majd tojásba, végül zsemlemorzsába forgatom. Nem kell agyon-vissza nyomiszkolni a húst a panírral, csak lazán szépen rásegíteni. Ha túl erősen nyomkodjuk rá a prézlit, nem fog tudni púposodni sütésnél. 

 

 

A jó panír - így tanultam az anyukámtól - házi. És igaza volt anyunak. Néha kénytelen voltam boltit venni, és nagyon nem jó, egyik cégé sem. Kő keményre sül mind, mintha búzadarába lenne panírozva a hús. Szóval a jó panír otthon készül, száraz zsemléből, kifliből. Vagy cutterrel, vagy reszelővel, vagy diódarálóval, a végén nagylukú szűrőn átszitálva. Higgyetek nekem, zongorázni lehet a különbséget. Ráadásul így nem kell kidobni a megmaradt zsemlét, kiflit, hanem felhasználható. Takarékosak vagyunk és ráadásul sokkal finomabb bundás húst ehetünk, mint a bolti morzsával. Manapság a panko morzsa is nagy divat, én szeretem, mert extra ropogósra sül, de inkább az eredeti tonkatsuhoz ajánlom, illetve ha csőben süttök valami olyan ételt, aminek a tetejére zsemlemorzsát ír a recept. Na, ezekhez csakis a pankot ajánlom, mert a kisszemű magyar zsemlemorzsával nem lesz jó, ugyanis a csőben sütöttek tetején a morzsa akkor finom, ha darabos, és szuper ropogósra és látványosra tud sülni. És ezt csakis a panko tudja produkálni. (Házilag cutterrel frissen is készíthető az ilyen nagyszemű morzsa.)

A zsiradék: olaj vagy zsír, vagy olaj-vaj keveréke. Bármelyik tökéletes. A kevés vajjal dúsított olajat a csirke- és pulykamellhez ajánlanám. Bár én sem így sütöm - drága a vaj.

Én serpenyőben sütöm mert nincs fritőzöm. Két cm vastagon öntök bele olajat. Ha kevés olajban sütjük a rántott szeletet, be fogja szívni az olajat, és nem tud felpúposodni a bunda. Tehát két okból sem jó a kevés olaj, mindenképpen bő zsiradékban süssük. A hőfoka pedig közepes, vagy annál kicsit nagyobb láng legyen. Ha kis lángon sütjük, beszívja az olajat, túl lassan sül és kiszárad a hús. Ha túl nagy lángon sütjük, vagy túl forró olajba tesszük, akkor meg megég a panír és a hús sem tud kellően átsülni. Vékonyra klopfolt karajnál 4-4 perc elég oldalanként, vastagra hagyottnál kisebb láng kell és olyan 8-8 perc biztosan kell. (Ez az idő és sütési főfok vonatkozik a csonttal együtt sütött karajra is, mert át kell süljön a hús a csontos részeknél is, sőt. Akár 12-15 perc is kellhet, ha vastagabb szeletekről van szó.) Fedő nem kell rá, és ne zsúfoljuk tele a serpenyőt, inkább kevesebb szeletet süssünk egyszerre. Ha túl sokat sütünk egyszerre, lehűti az olajat és a hús beszívja azt. 

A tojás. A tojást alaposan felverem és egy nagyon kevés tejet is teszek bele. Szebb színe lesz a kisült húsnak, olyan igazi narancsosszép, mert a tejben van cukor. Én egy csipet sót is teszek bele. De a legjobb rántott szeleteim akkor készülnek, mikor pl. majonézes salátát készítek mellé, és így marad tojásfehérjém. A tisztán csak tojásfehérjével panírozott rántott hús nagyon ropogós tud lenni. A legjobb bunda szerintem csak tojásfehérjével készül. És abba is kell a csöpp tej, akkor szép színe lesz. Persze ha nincs maradékom, akkor egész tojást szoktam felütni. A megsült szeleteket papírtörlőre szedem ki, hogy le tudjanak csöpögni. 

Azon forrón frissiben fogyasztandó! Ha sokallom a hús mennyiségét, elteszem a hűtőbe inkább és mindig közvetlenül fogyasztás előtt panírozom és sütöm csak. Viszont. Sütés előtt hagyjuk a húst a konyhapulton szobahőmérsékletre melegedni. Így például az olajat sem fogja lehűteni. Meg másképp ugranak össze a rostok is. Röviden azt hiszem ennyi lenne a klasszikus rántott szelet. 

Köretként legjobban a krumplipürét, vagy a petrezselymes krumplit, vagy az ecetes-almás-zellerleveles-lilahagymás krumplisalátát szeretem hozzá. Sosem rontanék el egy isteni friss-forró rántott húst rizskörettel. 😃 🙂 (Elnézést a rizskedvelőktől.) A sertésszúzből készült rántott húsra is igaz mindez, talán annyi a különbség, hogy azt nem klopfoljuk, csak finoman kissé megütögetjük, és nem fogazott klopfolóval, hanem simával, mivel annyira porhanyós húsról van szó. És igyekszünk szép, vékonyabb szeleteket vágni belőle eleve, így nem kell "agyonütni" panírozás előtt. A sütési ideje rövid neki is.

2010. október 3., vasárnap

Ti hogyan sütitek a gesztenyét?

Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert.

(Fekete István, Almárium)



A gesztenyének - bevallom - nem vagyok nagy rajongója. Illetve két formában nagyon szeretem, de másképpen egyáltalán nem. Ételekben például ízetlennek tartom és fojtósnak, nehéznek.
De sütve isteni csemege - és a gesztenyepüréért is odavagyok sok-sok tejszínhabbal, jó rumosan.
Bevallom őszintén, eddig csak utcai árusoktól szoktam venni, mert összes kísérletem itthon kudarccal végződött. Vagy nyers maradt, vagy szenet vettem ki a sütőből.
Meg valahogy az utcán már messziről illatozó gesztenye valahogy finomabb... Ahogy melengeti az átfagyott kezeket, ahogy érezni a fa finom füstjének is az illatát, ahogy keveredik a gesztenye semmivel össze nem téveszthető aromájával... Más. Más íze van, hiába.


Ma azonban kicsit utánaolvasgattam a gesztenyesütés titkainak és találtam egy módszert. A gesztenyét keresztben bevágjuk, majd beáztatjuk 20 percre vízbe. Aztán sütőbe tesszük, magas hőfokra.
A módszer működik. Ma isteni gesztenyét sikerült sütnöm!
Bár a héja alatti vékonyabb héjrész kissé nehezen jött le róla.


Ti hogyan sütitek a gesztenyét?
Van tuti módszer?

2010. szeptember 29., szerda

Kerekrépa savanyítása házilag



- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam, és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.

(Tamási Áron)
Megjelent a piacon ismét a kerekrépa vagy tarlórépa.
Idén télen úgy tervezem, hogy tágítom ennek az olcsó, finom és nagyon egészséges zöldségfélének a felhasználási körét, vagyis igyekszem majd újabb ételekbe belevarázsolni, új recepteket kitalálni rá.
Azt gondolom, minden igazán jó étel attól jó, hogy helybeli alapanyagokból, az adott kultúra ízei szerint készül el. A legfinomabb ételek varázsa nem csak az hogy finomak, hanem a hely szelleme is hozzáadódik. Szeretem más népek ételeit is, vannak kedvenceim is köztük. De nem élnék meg rajtuk. Néha jólesnek, néha jó a változatosság. De nem enném őket nap-mint nap. Egészen bizarr lenne például egy szüreten rizottót vagy spagettit enni vagy kínai édes-savanyú sertést, vagy hasonló ételeket. Emellett itthon nálunk rendkívül sokféle zöldség és gyümölcs megterem, sok finom sajt és tejtermék van, és még sorolhatnám. A tarlórépa is ilyen. Igénytelen, könnyű termeszteni, nagyon vitamindús, roppant egészséges és finom.
Az ízét ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a retket, a karalábét és a tormát egy agyagba gyúrta volna össze a Teremtő. Az illata is egyszerre retkes, tormás - talán ez a két összetevő dominál ha orral vizsgáljuk. Állaga a karalábéhoz hasonló, talán kicsit tömörebb, nem olyan vizes. Színe hófehér. Zalában, vasban fogyasztják nyersen is, de leginkább ugyanúgy savanyítva, mint a káposztát. Hasonlóan is ízesítik és hordókban érlelik, mint ismertebb társát, és egész késő ősztől tavaszig ugyanúgy vásárolható a piacon, mint a savanyú káposzta.

Hagyományos ételekhez főleg savanyítva használják. Ez lehet a paradicsomos, füstölthúsos répa, amit tavaly föl is tettem az oldalra ITT. Isteni finom. Készíthetjük úgy is, mint a székelykáposztát. Főzik füstölt csülökkel, babbal is.

-->
"A savanyító levet kenyérhéjából is készíthetjük. Az üveg aljára pirított kenyérszeleteket teszünk, rárakjuk a répát és langyos, sós vizet öntünk rá. Tetejére ismét kenyérszeleteket rakunk. Napon, vagy meleg helyiségben tartjuk. Lyukacsos celofánnal kötjük le, vagy kistányért borítunk rá.




Gyors répasavanyítás: A gyalult répát gyöngén megsózzuk. Két liter vízbe öntsünk 1 dl ecetet és öntsük egy uborkás üvegbe. Nyomkodjuk bele a répát. Ha ezt este megcsináljuk, reggelre savanyú lesz a répa. Használat előtt a répát kissé nyomkodjuk ki. Ez az eljárás a mai időkben terjedt el."

(Ábrahám Gézáné: Vasi, zalai parasztételek)

Én most kombináltam a kétféle savanyító eljárást. Másfél liter meleg vízben elkevertem 2 csapott teáskanál sót és 6 cl 10%-os ecetet, ezt öntöttem a legyalult répára. De kenyérszeletet is tettem a tetejére, hogy egy kis kovászos ízt is kapjon.
A kerekrépáról a Terebessen olvashatsz ITT



2010. május 21., péntek

"Orly-módra"

Egy Nobusige nevű katona érkezett Hakuinhoz.
- Valóban létezik Paradicsom és pokol? - kérdezte a katona.
- Ki vagy te? - érdeklődött Hakuin.
- Szamuráj vagyok.
- Te? Szamuráj? - csodálkozott Hakuin. - Vajon melyik uralkodó fogadna maga mellé testőrnek egy ilyen koldusképű fickót?
Nobusige szörnyen megdühödött és kardja után nyúlt.
- Nocsak? Még kardod is van? Biztosan túl életlen ahhoz, hogy fejemet vegye.
Ahogy Nobusige előhúzta kardját, Hakuin megjegyezte:
- Íme, kitárultak a pokol kapui!
A szamuráj a szavak hallatára megértette a mester tanítását, kardját visszadugta hüvelyébe és meghajolt.
- Íme, megnyíltak a Paradicsom kapui! - szólalt meg Hakuin.


(Zen buddhista tanítások)




Valójában ezt az ételt csak azért teszem fel, mert én sem tudtam, hogy az "Orly"-módra a sörtésztában sült fogásokat jelenti. A sörtészta pedig nem más, mint egyszerűen tej helyett sörrel készült palacsintatészta.
Tegnap valami gyors fogást kellett készítenem, Ember meg éppen hozott fel a pincéből pár dobozos sört ebéd előtt. Így aztán a sörtésztába bundázott hús mellett döntöttem. A neten kerestem a receptet, és akkor leltem rá erre az összefüggésre.
Kétféle bundázási módot találtam. Én meg megcsináltam egy harmadikat.

1. verzió:
20 dkg liszt,
2 tojás,
só,
kb. 2-2,5 dl sör.

Ez 4 főre való akármi bebundázásához elegendő. A tojásokat ez esetben szét kell választani, a fehérjét habbá verni pici sóval. A lisztet egy másik tálba szitálni, kevés sóval elkeverni, beleütni a tojások sárgáját és eleinte kevés sörrel csomómentesre kikeverni, majd addig higítani, míg elérei a sűrű palacsintatészta állagot. (Sűrűn könnyebb csomómentesre keverni.) Végül a fehérjehabot is hozzákeverjük.

2. verzió:
20 dkg liszt,
2 tojás,
só,
2-2,5 dl sör.

A hozzávalók ugyanazok, csak a tojásokat egyben adjuk a tésztához, ugyanúgy, mintha palacsintatésztát készítenénk. Tehát tálba liszt sóval elkeverve, tojások beleütve, majd fokozatosan sörrel csomómentesre kikeverve.
Ez a kettő a klasszikus sörtészta.

A 3. verzió látható a képen.
Hozzávalók:
20 dkg liszt,
só,
1/2 csapott mokkáskanál sütőpor (el is hagyható),
2-2,5 dl sör.

Én kihagytam a tojást, mert nagyon ropogós bundát szerettem volna sütni. Olyat, ami ha kicsit áll is, akkor sem puhul be. Hát ez olyan lett.

Van egy 4. verzióm is, ami alkalmas maradék tojásfehérje felhasználására.
A tésztába vagy egyszerűen csak tojásfehérjét keverjünk, vagy felvert tojásfehérjét. Szerintem ez is egy jó változat.
Elkészítés: A lisztet összevegyítettem a sóval és a sütőporral, majd kikevertem a sörrel. Hagytam állni 15 percet, aztán sütöttem. Lisztezni sem kellett a húst, magától is nagyon jól megtapadt a massza. A bunda nagyon könnyű, de nagyon-nagyon ropogós lett. Isteni.
Bundázhatunk így hamar átsülő húsokat: csirkemellet, pulykamellet, karajt. A halhoz is kitűnő az Orly-mód, illetve zöldségekhez is: karfiolhoz, cukkinihez, csillagtökhöz, burgonyához, hagymához, stb. Ezt a bundát lehet fűszerezni is, illetve pl. szezámmagot adni hozzá. Szóval variálható. Kitűnő egy egyszerű friss salátával is, de adhatunk mellé újburgonyát, rizst is.
A lényege a sütésének, hogy nagyon bő olajban süssük, közepes vagy kicsit kisebb hőfokon. Ugyanaz igaz itt is, mint a rántott húsnál: minél bővebb olajban sütjük, annál kevesebbet szív be, annál kevésbé lesz olajízű. Ezt az eredményt tehát a bő olaj és a megfelelő hőfok adja ki. Ha túl hideg olajba tesszük, akkor megszívja magát. Én a tésztából egy cseppet az olajba szoktam cseppenteni, és ha leszáll az aljára, de egyből föl is rúgja magát és gyöngyözve sülni kezd - az a jó hőfok. Míg az olaj alján marad a tésztacsepp, addig hideg a zsiradékunk.

2010. május 15., szombat

Joghurt házilag

.
a szerelem szívet éget
ki nem tudja próbát tehet

én sem tudtam próbát tettem
azért eleget szenvedtem

azt akarnám én megtudni
szabad-e másét szeretni

tudakoztam de nem szabad
így a szívem gyászban marad

a szerelem szívet éget
ki nem tudja próbát tehet

én sem tudtam próbát tettem
azért eleget szenvedtem

(népdal, Csík zenekar)




Régebben is szoktam házilag joghurtot készíteni, pont ezért vettem a múltkor a fazekas találkozón ezt a remek kis aludttejes kancsót.
A házi joghurt vagy kefír készítése nem ördöngösség.
Kell hozzá igazi házitej, olyan, amiben még minden benne van és jó zsírdús. És kell hozzá egy kevés élőflórás natúr joghurt vagy élőflórás kefír. A homogénezett nem jó, élőflórás legyen.

A tejet fölforraljuk, majd hagyjuk visszahűlni kézmelegre, langyosra. Ez olyan 35-40 celsius foknak felel meg. Ehhez a langyosra lehűlt tejhez literenként 2 evőkanálnyi joghurtot vagy kefírt keverünk. Ráteszünk egy fedőt és 3-4 órát így hagyjuk szobahőmérsékleten hogy minnél lassabban hűljön ki, mert így tudnak elszaporodni benne az erjesztőgombák vagy baktériumok.
Pár óra állás után hűtőbe tesszük és másnapra (kb. 24 óra kell neki) kész is van a joghurtunk.
Ennyi az egész.
Ebből a joghurtból aztán mindig tudunk másik adagot készíteni.



Főleg akkor érdemes otthon készíteni, ha sűrű görög joghurtot szeretnénk csinálni, mert ahhoz kell a mennyiség.
A kicsöpögött savót se öntsük el, mert felhasználhatjuk sütemények, péksütik, kenyerek, lángosok készítéséhez! Ezt Whise Ladytől tanultam.
.

2010. április 17., szombat

A konyha alapfelszerelése

.

Már régóta tervezem megírni ezt a bejegyzést. Arra gondoltam, kezdő konyhatündéreknek jól jöhet... Sok felesleges gép és konyhai cucc van az üzletek polcain, amiért kár pénzt adni, mert gyakorlatilag egyszer használatosak. Úgy értem, kipróbáljuk őket, aztán elfelejtjük - mert elővenni, majd elmosni bonyolultabb és időigényesebb, mintha kézzel végeznénk az adott műveletet. Ráadásul rengeteg helyet elfoglalnak fölöslegesen.

Tehát. Mire van szüksége egy újsütetű háziasszonynak(embernek)? Mi kell egy új konyhába minimálisan és maximálisan is? Én most 4-5 fős családban gondolkodom. (Ha egyedül vagyunk, ugyanezek kellenek, legfeljebb egy-két nagyobb edény nem szükséges. De ha egyedül vagy kettecskén vagyunk, akkor is kellenek tulajdonképpen, mert ha vendégekre is főzünk, akkor viszont már kellenek.)

Ha valamit kifelejtenék, kérlek benneteket, a kommentekben írjátok meg nyugodtan! :)


Edények

Szükségünk van: 2 db. kislábosra (literesre), mert ebben készülhetnek mártások, levesek, de a rántás is.
Lábosból még kell három méret: másfél, 2, 2,5 és 4 literes. Nagyjából - szóval ahogy mennek fölfelé a méretek, úgy 4 darab. (A lábos az az alacsonyabb és szélesebb.) Általában készletben is kapható.

Fazék: kell 1 literes, 2 literes, 3 vagy 4 literes.

És szerintem kell egy 10 literes is, kocsonyafőzésre, töltött káposztának és persze a nyári lekvárfőzésekhez.

Serpenyők: 2 db, egy kisebb és egy nagyobb teflonserpenyő, 2 db - egy kisebb és egy nagyobb fém serpenyő. Ha tudunk venni öntöttvas serpenyőt az nagyon jó, tehát egy darabot abból is szerezzünk be.

És a nagy kedvencem, ami nagy segítség: egy nagyobb méretű kőmozsár törővel.


Eszközök

Kell egy konyhai eszköz-készlet, amiben van húsvilla, szűrőkanál, krumplinyomó, habverő, nagykanál, húsfogó villa.

- konzervnyitó
- fakanalak: 4 db normale, 2 db lyukas, 2 db lapos, 2 db villa alakú, és 2 db amit megjelölünk a végén mert csak édességekhez használunk
- nokedliszaggató
-szűrő: 1 nagyobb és egy kis méretű fémszita, 1 nagy lyukú zománcos a nokedliszűréshez és egy nagy gyümölcsmosószűrő
- dugóhúzó, sörnyitó
- 2 db merőkanál (egy kisseb és egy nagyobb)
- egy húsklopfoló
- egy négyoldalú reszelő


Kések

Kell 2 db zöldséghámozó kiskés, egy közepes méretű kés, egy csontozókés (hosszú és vékony), 3 db nagy kés: egy széles pengéjű, egy keskenyebb pengéjű és egy nagy recés kés kenyérvágáshoz, valamint egy zöldséghámozókés (billenős vagy fix kinek melyik áll kézre).
Kell egy késélező is, akár az a fémhengeres, akár egy sima fenőkő, akár a késkészletek mellé adott fém fenőeszköz.

A kés a legfontosabb konyhai eszköz. Nem kell feltétlenül eleinte a legdrágábbat és legszuperebbet megvenni. Egy a lényeg: olyat vegyünk, aminek nem túl vastag a pengéje, és mindig élezzük! Egy éles késsel bármi megvalósítható, egy botélűvel viszont kínszenvedés a főzés!!!

Vágódeszkák

Én a fa vágódeszka híve vagyok.
Kell 2 kisebb méretű és kell 1 nagy méretű. Vehetünk egy nagy műanyagot is, sütikhez.

Tálak

Fémtálak az egész kis méretűtől az egészen nagyig. Készletben kaphatók. Ezekben keverjük a habarást, dagasztjuk-kelesztjük a tésztafélékek, keverjük össze a salátákat, stb.
És 2 kerámiatál, egy kisebb és egy nagyobb a szép tálalás miatt.

Étkészlet

Nem feltétlenül szükséges először egy egész étkészletet megvenni. Vehetünk külön darabra tányérakat, poharakat, csészéket. Kistányér, levesestányér (vagy leveses csésze), lapos tányér. És jó ha van 2 db nagyméretű lapos tányérunk is pizzának vagy tálaláshoz.

Evőeszközkészlet

Szükségünk lesz erre is, ezt is megvehetjük akár darabra is: mokkáskanál, kiskanál, evőkanál, villa, kések.

Fűszertartók

Eleinte elég ha van 4-5 darab nagyobb fűszertartónk a cukornak, pirospaprikának, sónak, házi vegetának. Ezek kellenek sokszor és jó elől és kéznél vannak. (Később úgyis beszerzünk kis fűszertartókat is, de eleinte zacskóból is használhatjuk őket.)

Konyhai gépek

Ami feltétlenül kell: egy botmixer. Rengeteg dolgot megvalósíthatunk vele: krémleveseket, turmixitalokat, mártásokat. Nagyon egyszerű használni és nagy-nagy segítség.

Egy kézi robotgép. (Nagyon sok márkának van botmixer része is, tehát külön nem is kell botmixert sem venni.) Lehet vele habot verni, dagasztani.

Egy multifunkciós konyhai robotgép: tudunk vele darálni (húst, diót, bármit), többféle módon szeletelni és általában turmix is tartozik hozzá.

Dió és mákdaráló.

És ennyi! Kenyeret serpenyőben is kiválóan lehet pirítani, tehát eleinte erre sincs szükség.

Tepsik- tálcák

Kell 3 méret a tűzhely nagy gáztepsién kívül: egy kicsi, egy közepes és egy nagy tepsi. Általában ezt is lehet kapni készletben - én a rozsdamentes fémtepsiket ajánlom. Az egyik lehet fedeles is, nagyon praktikus.

És kell 2 tortaforma, a kapcsos: egy kicsi és egy közepes méretű.

Valamint egy hosszúkás forma kenyérhez vagy püspökkenyérhez.
És kell egy kisebb és egy nagyobb szép fémtálca. Ez a neve? Na szóval, amin sütiket és hidegtálakat szervírozhatunk.

Konyharuhák

10 db jó minőségű, pamut konyharuha

Ez az alapfelszerelés szerintem. Később úgyis beszerzünk sok apróságot is ezek mellé: sütiformákat, még késeket, fűszertartókat, jópofa nagy tálakat és hasonlókat. De az a legjobb ebben, hogy ezeket már tényleg úgy fogjuk venni, hogy tudjuk hogy kellenek.


Amiket kifelejtettem és a kommentekben írtátok: jénai tálak, pataki-tál, egy-két mázas kerámiatál sütéshez, tölcsér, konyhai mérleg, deszka és sodrófa, edényfogó kesztyűk, és légmentesen zárható műanyag dobozok a hűtőben tároláshoz.
Illetve opcionálisan - aki szereti használni - a kukta.
Valamint: egy alapszakácskönyv, egy konyhai mérleg vagy nagyobb űrtartalmú mérőedény, kávéfőző, egy liszthez való szita, konyhai olló.

2010. március 17., szerda

Medvehagymás nagyszemű monyád sertéspörkölttel

.

A titok értéke nem abban rejlik, amit tudsz, hanem abban, amit csinálsz. Használd mindazt a tudást, amellyel rendelkezel, de ismerd ennek határait. A tudás magában még nem elegendő. Nincsen szíve. Nincs az a tudás, amely táplálhatná vagy erősítené a szellemet, mely a végső boldogságot vagy békét elhozhatná. Az élethez több kell, mint tudás, az élethez intenzív érzés és állandó energia szükséges. Az életben a megfelelő cselekvésre van szükség, mikor a tudás megelevenedik.

(Dan Millman: A békés harcos útja)




A mai ebédünk kissé kalandos volt... Úgy kellett gondolkodnom menü ügyben, hogy három napra előre. A pörkölt tehát adta magát, annál is inkább mert nagyon régen főztem már. És hát ha pörkölt, akkor csakis nokedlivel. Minden más kizárva. A kedvenc tésztafélénk. Az az igazság, hogy akár milyen jók az olasz mindenféle tészták, én nem szeretem őket. A férjemuram sem. Egyedül a spagettit szeretjük.
Tehát elmentem vadászni. Lőttem is egy darab lapockát, meg kedvenc Pista gazdámnál volt idén először gyönyörű medvehagyma. Hát nem hagyhattam ott...
De a kaland csak most kezdődött... Volt a zsírosbödönöm alján egy kevés zsír, pont elég egy pörkölthöz. De nem kóstoltam meg. Csak mikor már rotyogott a pörkölt. Igen. Avas volt. Húha, most mit csináljak?! Ha új alapot készítek az már nem olyan, a húsból mindenféle jó kifőtt már a szaftba. Körülnéztem a könyveimben. Semmi tanács. Gugli. Itt már találtam valamit. Azt írták, hogy ha avas zsírban száraz szelet kenyeret sütünk, beszívja az avas ízt. Hát sütni már nem tudtam benne, de a rotyogó pörkölt tetejére tettem két szikkadt szelet kenyeret 20 percre. És tényleg, már alig érződött az avas íz. Bevetettem a másik nagy mindentmagábaivót: a krumplit is. Beletettem egy krumplit az ételbe négybe vágva. Mire készen lett, az avas íznek nyoma sem maradt.
De térjünk vissza a nokedlihez. Nyaraláskor Balatonon nokedlit akartam csinálni. De nem volt a
kis konyhában nokedliszaggató. Kénytelen voltam deszkát használni. Akkor csináltam először nagyszemű nokedlit. Azóta elő sem veszem a nokedliszaggatómat, mindig így készül a nokedli.
Minden 15-20 dkg liszthez szoktam 1 darab tojást adni. A nokedlit úgy kezdjük, hogy fölteszünk egy nagy fazékba sós vizet forrni. Mikor már majdnem forr, akkor keverjük össze a nokedlitésztát. Egy tálba lisztet szitálunk, elkeverjük sóval, aztán beleütjük a tojásokat. Kissé elgezemicéljük őket a fakanállal, aztán vizet is adunk hozzá - apránként inkább, nehogy híg legyen. Mikor megfelelő sűrű - se nem híg, se nem túl kemény - a massza, annyira keverjük csak ki, hogy tojásrészek ne legyenek egyben a tésztában. A jó nokedlitészta kissé csomós, nem szabad simára keverni. És már lehet is szaggatni. Ennyire egyszerű, ennyire gyors.
Most rögtön a víz feltétele után összevágtam medvehagymát és egy kevés petrezselyemzöldet is, amit a liszthez kevertem - majd tojás, stb. következett.
Egy nyeles fa vágódeszkára tettem a tésztából és forrásban lévő vízbe szaggattam egy étkezőkéssel. Gyorsan megy. Ahogy feljönnek a felszínre és a víz újra forrni kezd, lehet is kivenni a szűrőkanállal. Csap alá szoktam tartani, és hidegvízzel átöblíteni, mert így nem puhul tovább és ragadni sem fog.
Ennyit a nokedlitészta rejtelmeiről. Isteni volt egyébként a pörkölthöz, bátran merem ajánlani. Friss, tavaszias monyád. :)
Medvehagymás ételek tavalyról: ITT,
ITT,
ITT,
ITT és
EZT a salátát is ajánlom, tehetünk bele újhagyma helyett medvehagymát.

Maradt még belőle egy fél csokor - kicsöpögtetett tejfölből készülő krémsajtba fogom keverni.

2009. december 7., hétfő

Ételdekorációk



Igazából csak inspirálni szeretnék. :)
Az ünnepi ételek, sütemények kavalkádját valami módon asztalra is kell tenni, igaz? Én úgy vagyok ezzel, hogy ha már egyszer sokat dolgoztam a finom falatokért, szeretem azokat méltón tálalni is. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem csak úgy odacsapom a tányérra, hanem szépen ki is szoktam díszíteni a fogásokat, tálakat, süteményeket.

A díszítés valójában nem bonyolult művelet, és sokszor pont olyan anyagokat is fel tudunk használni hozzá, amiket egyébként kidobnánk. Például alma-, narancs-, uborkahéj.



A legtöbb zöldség és gyümölcs kiválóan alkalmas díszítésként, hiszen gyönyörű és változatos színekben pompáznak.



Lássuk csak.
Zöldek: uborka, kiwi, brokkoli, pagoda, és szinte az összes leveles fűszernövény. Emellett szedhetünk örökzöldekről is leveleket.
Sárgák: narancs, citrom, banánhély.
Narancsok: narancs- és mandarinhéj, sütőtök, sárgarépa.


Vörösek: paradicsom, gránátalmamag, pritaminpaprika.
Lila: cékla.
A cékla, sütőtök, sárgarépa, uborka, citrushéjak mind-mind alkalmasak bármilyen kis forma kifaragására.






A képeken még látható díszek színezett zselatinból készültek. Tudunk színezni mélybordóra meggy aromával, zöldre őszibarack aromával, narancsszínre vérnarancs aromával. Egy tányér aljára kell kiönteni, aztán bármilyen forma szaggatható belőle.




A színezetlen zselatin elengedhetetlen, ha hidegtálakat is készítünk. Mikor mindent szépen elrendeztünk, akkor bevonjuk a tálon lévő húsokat és egyebeket vékonyan áttetsző zselével. Így szép fényt kapnak és nem száradnak ki. A zselatint apróra is lehet vágni, és azzal is lehet díszíteni.
Tálaláskor előre el szoktam készíteni a díszeket, hogy mikor kiteszem az ételt a tányérakra, csak mellé kell tenni. Ha tálon tálalok, akkor még egyszerűbb a mutatvány.

Nagyon mutatósak tudnak lenni a kristálycukorba mártott gyümölcsök, levelek is.
A szemet is gyönyörködtető ünnepi fogások a családtagokból, vendégekből hangos kiáltásokat szoktak előcsalni, efféléket: aztaaaaa, de gyönyörűűűűűűűű és elájuloooook, meg nahááááááááát! Szóval megéri. :)

2009. december 1., kedd

Mese a töpörtyűről

Az egészen nagy versek, regények, tudós könyvek hangjában van valami egyszerű és gyermekes, mint a mesében. A nagy könyvek mindig mesekönyvek. Ilyen a Biblia, ilyen Tolsztoj, ilyen mindig minden igazi vers, örök történet. Mert az élet és a lélek alján a mese van, mely néha monda – ilyenkor népek írják -, néha hitvallás, mikor próféták írják, néha történet, mikor a nagy írók írják: de a hang és magatartás, mellyel ez írások a világhoz fordulnak, mindig a szűkszavú, ősi mese hangja és magatartása. Az emberiség várja a mesét, s a próféta, az író, a tudós csak e mesehangon közelítheti meg igazán és véglegesen az emberek lelkét. Mert minden író Keleten él kissé, a datolyafa alatt ül, s az emberiség köréje telepszik és kéri: “No, mesélj.

(Márai Sándor)






Már egy jóideje jóval többször főzök zsírral, mint olajjal. Az ok az étolajok rettenetes minősége és drágasága. Bekerültek a "drága de rossz" kategóriába.
Emellett ha húst fogyasztunk, az leginkább disznóhús. Tehát eleve adott, hogy a húsos ételeket mindenképpen zsírral készítsem. Ráadásul sokkal jobb ízűek lesznek, mint olajjal készítve.




Mindig is sütöttem itthon zsírt, mert anno még egy-két évtizeddel ezelőtt rettenetesen rossz étkezési zsírokat lehetett kapni. Kilónként, másfél kilónként vettem a zsírszalonnát, inkább mindig kisebb mennyiséget sütöttem ki, ami gyorsan el is fogyott. Most már más a helyzet, mert egész jó zsírokat lehet venni. Ha épp elfogy a tartalék, akkor most már néha bolti zsírt is veszek.




Sőt. Van egy hentes nálunk, akinél valami eszméletlen finom töpörtyűt lehet kapni. Nem tudok ellenállni neki, annyira finom és ropogós.


Tehát gondoltam, írok a zsírsütésről - mert az még hiányzik a blogról.
Általában 1, 1 és fél kiló zsírszalonnát szoktam venni. Itthon a kicsomagolás után nagyobb darabokba vágom, hogy a vágódeszkán elférjek vele. A tetejét-alját késsel meg szoktam kapirgálni, ahol nem tiszta. Ezután másfél centis kockákra vágom az egészet és egy nagy lábosban fölteszem a tűzre. Fél deci vizet öntök alá. Kis, vagy közepes lángon sütöm. Na jó. Valahol a kettő között. Azért kell lassan sütni, hogy a szalonnában lévő zsír jól és teljesen ki tudjon sülni. A víz is azért kell alá, mert így jobban kioldódik. A sütés alatt kell kevergetni, mert hajlamos leragadni, legalábbis az elején. De vigyázva tegyük, ne törjük-gezemicéljük össze a kockákat. Aztán mikor a sütés felénél járok, körülbelül 3 cl tejet is szoktam hozzáönteni. Ettől szép fehér lesz, és jobb állagú-ízű.
Mikor már szép pirosas-barnák a kis szalonnakockák, akkor szűrőkanállal kiszedem őket. A kockákat ezután krumplinyomóba teszem és kinyomkodom a zsíros lábas fölött. A kész töpörtyűt egy tányérra teszem, hogy hamar kihűljön. Ha forrón egymásra és kis helyre tenném, bepuhulna. Így viszont ropogós marad, ha csak hűlés után teszem csak tálba vagy tálkába.




A zsírt vagy egy kisebb zsírosbödönbe öntöm (mennyiségtől függ), vagy pedig egy üvegbe szűröm. Tényleg szűrőn szoktam átszűrni, hogy az alja, amiben égettebb pörcaprólékok vannak, ne kerüljenek bele a zsírba.
Addig nem fedem le, amíg teljesen ki nem hűlt. Ha langyosan fednénk le, hamarabb avasodhat, rossz szagú lehet a zsír a későbbiekben. Soha ne tartsuk hűtőben, mert egyrészt fölösleges, másrészt nagyon hamar "hűtőízű" lesz, és az borzasztó. Hűvös, sötét helyen tároljuk, csak lazán lefedve.

Ha bőrös szalonnát kapok a hentesnél, abból nagyon finom ropogós lesz a töpörtyű. Nem mindenki szereti, mert tényleg fogpróbáló - de én imádom ropogtatni.
Ha bőr nélküli zsírszalonnát veszünk, az finom puhaporhanyós töpörtyűt ad.
A liba vagy kacsa bőrét is hasonlóképpen sütöm, csak kisebb darabokra vágom és nem adok hozzá tejet.

Röviden - vagy hosszan? - ennyi azt hiszem a töpörtyűkészítés titka.




Téli esték igazán finom csemegéje ez. Finom kenyérrel, lilahagymával abbahagyhatatlan. Egy pohár forraltbor vagy tea kíséretében persze.
A lilahagymát fel szoktam félkarikázni hozzá, megsózom, pár csep ecetet cseppentek rá és hagyom egy fél órát állni. Elveszti a vad erősségét és az a sós-savanykásság igazán illik a töpörtyűhöz.
Én a friss töpörtyűt nem áldozom soha fel pogácsába vagy töpörtyűkrémbe. Arra inkább veszek natúr, ízesítetlen tepertőkrémet.




A zsíros kenyér pedig örök klasszikus. Akár tél van, akár nyár.
Mikor kolbászt, hurkát, vagy húst sütök a sütőben, jó sok zsírt szoktam mellétenni szándékosan. Mert a kolbászzsíros, vagy sülthúszsíros kenyér valami isteni.

Hm. Nagyot nyeltem. :)

2009. november 10., kedd

A komlóról, a komlós kenyérről


Ősrégi kultúrnövény, időszámításunk előtt 2000 évvel már ismerték. Világszerte elterjedt, Magyarországon már a XIII. század óta ismert.
Népies nevei: sullyogó iszalag, suttyogó iszalag, szeleginy. Fantasztikus nevek, akár Harry Potter bájitaltan-könyvében is olvashatnánk őket. Valóban varázslatos növény, hiszen készíthetünk belőle házisört, süthetünk vele ízletes házikenyeret, használhatjuk jóízű, friss salátának.
Most már mindenki kitalálta, hogy ez a sokrétű, élő zöld bűbáj a KOMLÓ.


Mindenekelőtt sörkészítésre használják. A kovászos komló (párkorpa) házikenyerek sütésére rendkívül alkalmas. A fiatal hajtáscsúcs más növényekkel keverve salátának, főzelékféleségeknek alkalmas. Az indák fiatal csúcsai szintén felhasználhatók salátának vagy főzeléknek. A dúsan képződő mellékhajtásokat is felhasználhatjuk sós vízben főzve, spárgaként levesnek vagy salátának. A fiatal spárgaszerű hajtások nem fásak, lédúsak, gazdag káliumtartalmúak és ami fontos, mentes minden keserűanyagtól. A tobozokban először zöldessárga, majd aranysárga színű port találunk, ezektől nagyon finom, aromadús, fűszeres ízt kap minden étel. A tobozokból finom nyugtató, illetve altató hatású tea főzhető. A komlószár rostjaiból durva szövetet és papírt lehet gyártani. A kar hosszúságú, fiatal hajtásokat, indákat áprilisban, még a levelek megjelenése előtt gyűjthetjük. Ekkor salátát, főzeléket, teát készíthetünk belőle. A termést augusztusban, szeptemberben gyűjthetjük teának, serfőzésre, kenyérsütéshez, esetleg kissé korábban saláták ízesítésére.


Komlós korpa készítése

Ma már, minthogy az egész világ élesztővel dolgozik, egészen kiment a divatból a jóizü komlós korpa. Pedig apám még emlékszik az utánozhatatlanul finom ízű komlós kenyérre.
Egy pár fakanál lisztből meleg vizzel, só nélkül kissé lágy tésztát kell gyurni. Ezt a kis tésztát egy cseréptálba beletéve, másnapig meleg helyre kell tenni; egy éjszaka elteltével egészen megsavanyodik és jó kovásszá válik; ezt kell aztán a komlós korpába beletenni. Egy tál tiszta buzából kiszitált korpát tegyünk kis fateknőbe. Egy kis fazékba öntsünk fél liter bort, néhány zsálya-levelet, két marék száraz komló virágot és fél liter vizet. Ezeket a fűszeres növényeket a vizes borral forraljuk fel; mikor buzog, öntsük rá a tálban lévő korpára és egy fakanállal kavarjuk jól össze. Kissé hagyjuk meghűlni a korpát és csak azután gyurjuk közé a fent leirt tészta-kovászt. Ezt az anyagot igen jól össze kell elegyiteni, ugy hogy a tészta teljesen feloszoljon a korpa között. Ennek a keveréknek nem kell tészta puhaságura válni; csak arra törekedjünk, hogy jó parázs, csaknem szétomlós legyen, de ha a két kezünkkel jól összenyomjuk, mégis kis tojásnyi gombóczokat formálhassunk belőle. Ha mind megcsináltuk a komlóskorpát apró gombóczokba, tegyük szépen egymásmellé, - de nem egymás tetejére, - egy nagy lapos kosár fedelére. Régen minden háznál e czélra külön volt készitve gyékényből egy nagy kerek komló száritó kosár. A komlóskorpát tiszta, napos, igen meleg nyári időben szokás késziteni és az egyenesen reá sütő naptól lehetőleg védett helyen kell kiszáritani, mert ha a nap igen élesen süti, megperzseli a kovász csiráját és az egész komlóskorpa haszontalanná válik. Ha sokáig szárad, akkor meg elpenészedik. Mikor a komlós gombóczoknak a külső része egészen megszárad, akkor össze kell őket tördelni, hogy a belső részek is szépen kiszáradhassanak. Ha jól kiszáradt, vászonzacskóba kell tenni és szellős helyre kell akasztani, mert különben megpenészedik. Minden rendes nagyságu kenyérhez fél marék komlóskorpát kell felhasználni.

Receptek

Komló spárga módra. A komlóhajtásokat (250 g) megtisztítjuk, ecettel megsavanyított sós vízben puhára főzzük, jól lecsöpögtetjük. ízlés szerinti fűszeres mártással és kevés citromlével leöntve fogyasztjuk.

Komlóhajtás bajor módra. 500 g komlóhajtást megtisztítunk, megmosunk, ecettel savanyított sós vízben addig főzzük, amíg a hajtás csúcsa puha nem lesz, besamelmártással és vajjal összekeverjük, sóval, borssal, szerecsendióval, csipetnyi cukorral és jó adag összevágott petrezselyemmel fűszerezzük.

Komlóhajtás fészekben. A hajtásokat (kb. 100 g) citromos, sós vízben megfőzzük, lecsöpögtetjük, besamelmártásban megforgatjuk. Kenyérszeleteket pirítunk, a spárgadarabokat rájuk helyezzük és reszelt sajttal megszórjuk.

Komlócsíra-főzelék. A fiatal, zsenge komlócsírákat (fiatal komlóhajtásokat) megmossuk, megtisztítjuk, 2 cm-es darabokra vágjuk, lobogó, forró vízben puhára főzzük, szitán lecsepegtetjük. Vékony besamelmártással leöntjük, felfőzzük.

Sült komlócsíra. A zsenge komlóhajtásokat megtisztítjuk, megmossuk, lobogó vízzel leforrázzuk, sós citromos lében 20 percig pácoljuk, lecsepegtetjük, kelt fánktésztával burkoljuk és forró olajban kisütjük.

Komlócsíra-saláta. A fiatal hajtásokat apró darabokra vágjuk, megmossuk, sós vízben puhára főzzük. Szitán leszűrjük, lecsepegtetjük, sóval, borssal, olajjal, ecettel, csipet rozmaringgal, ízlés szerinti szurokfűvel salátaöntetet készítünk; a komlócsírával összekeverjük, 10-15 percig érni hagyjuk.

Komlóhajtás-saláta. A komlóhajtásokat sós vízben puhára főzzük, hűlni hagyjuk, ízlés szerint fűszerezett majonézzel leöntjük vagy saját készítésű salátaöntettel ízesítjük.

Mézsör. Körülbelül 2,5 kg mézet 6 l meleg vízben feloldunk, 15 l-es üvegballonba öntjük. 15-20 g komlótobozt, egy szeletekre vágott citromot, fél teáskanál őrölt gyömbért 3 l vízben fél óráig főzünk, lehűtjük, leszűrjük. A léhez 100 g pékélesztőt adunk, majd az egészet a ballonba öntjük. Nyílását kotyogóval lezárjuk, és 3 hétre hűvös helyiségbe (pince, kamra) állítjuk. Átmenetileg se tegyük ki magas hőmérsékletnek. A 4. héten lefejtjük és tiszta csatos üvegekbe töltjük. Hűtőben tároljuk.

Idegesség elleni nyugtató tea. Komló, macskagyökér, citromfű, angelikagyökér, orbáncfű, katángfű keverékéből 1 teáskanálnyit forralunk 10 percig 3 dl vízben. A főzetből 1-2 órával lefekvés előtt iszunk.

(Forrás: veg.hu)

2009. augusztus 29., szombat

Sárgadinnyés, mandulás muffin



Búcsúzóul...

Most nem leszek egy darabig.
Majd jövök. Hogy mikor? Nem tudom.
Lehet hogy már holnaputánután, lehet hogy sohanapján.

Vaya con Dios!

duende



Ha édességre vágyom de nincs időm vacakolni vele, akkor a muffin mindig jöhet.
Még a nyaralás alatt vettem kandírozott sárgadinnyét. Isteni finom.
A mai sütemény tartalmaz tehát ebből a finomságból nem is keveset.

Egy nagy tálba tettem a következőket: 2 bögre liszt, 1,5 bögre tej,
15 dkg olvasztott vaj, 2 tojás, 1 nagy csipet só, 10 csapott evőkanál porcukor, 1 csapott evőkanál vaníliás cukor, 1 sütőpor, 1 evőkanál rum. Ezeket robotgéppel jó habosra kikevertem. Aztán hozzákevertem a durvára darált lehéjazott mandulát, a darabokra vágott kandírozott sárgadinnyét, gondolomformán aszalt vörösáfonyát és a tábla szintén apróbb darabokra vágott fehércsokit.
A muffinpapírokat kenőtollal kivajaztam - hagytam egy keveset az olvasztott vajból a művelethez.
A formákat 3/4-ig megtöltöttem, majd 3/4-es lángon 15-20 percig sütöttem.
Ez a mennyiség kb. 24-28 muffinhoz elegendő.


Ha van türelmünk, saját magunk is kandírozhatunk bármilyen gyümölcsöt.
Találtam egy jó leírást róla:

"Megfelelő előkészítés után a legkülönfélébb gyümölcsöket (sőt, egyes zöldségféléket is) lehet cukorban tartósítani, azaz kandírozni. A mosást és szárítást követően a nagyobbakat (mint az ananász, alma, barack, citrusfélék) meghámozzuk és felkockázzuk, a kisebbeket (mint a cseresznye, meggy, szőlő) megszurkáljuk, majd egy nagyobb hőálló szűrőbe tesszük. A szűrőt pedig egy tágas fémtálba állítjuk.
Közben szirupot készítünk (1 liter vízhez 1 kg cukrot számítva). Ezt addig fűzzük (kb. 105 °C-on), amíg szálat nem húz. (Belemártunk egy kanalat, s amikor kiemeljük, akkor láthatjuk a „szálhúzást“.) Amikor a szirup kész, ráöntjük a gyümölcsre, úgy, hogy azt teljesen befedje, majd letakarjuk, s 24 órát állni hagyjuk.
Másnap a szűrőt kiemeljük, lecsorgatjuk, a szirupot újra felfőzzük, míg szálat nem húz, s megint ráöntjük a gyümölcsre. S jön a 24 órás pihentetés... Ezt a folyamatot összesen ötször ismételjük meg, úgy, hogy az utolsónál a szirupot 108 °C- ra hevítjük. Az utolsó egynapos állás után a kiszedett gyümölcsöt rácson elterítve - vigyázva, hogy egymáshoz ne érjenek - megszárítjuk. (A kész kandírozott gyümölcs akár lezárt befőttesüvegekben is eltartható.)
Ezt a leírást Benkö Gábornak köszönhetjük."

(Forrás: http://www.konyhamester.hu/)

2009. július 24., péntek

Aszalt paradicsom

.

Elérkezik a péntek, az ember hazatér és maga elé veszi  a  héten  el  nem  olvasott  újságokat. Bekapcsolja  a  tévét,  leveszi  a  hangot.  Feltesz valami zenét. A távirányítóval ide-oda váltogatja a csatornákat,  eközben  megkísérel  belemélyedni  a lapokba  és  a  zenébe.  Az  újságok  nem  bírnak  új tartalommal,  a  tv  adások  folyamatosan ismétlődnek  és  a  kazetta  is  unásig  ismert.  A felesége  neveli  a  gyerekeket,  feláldozván  fiatal éveit  anélkül,  hogy  valójában  értené  az  asszony, miért  is  teszi.  Illetve  egy magyarázat mégis csak bevillan  minderre: ”Hát  ez  az  élet.”  Nem,  az  élet nem  ez.  Az  élet  elragadtatás.  Próbáld  meg felidézni hová  zártad  el  ezt  a  lelkesedést.  Aztán foglald  bele  asszonyodat és  gyermekeidet  is,  és így folytasd a keresést, mielőtt túl késő. A szeretet nem  zárja  el  senki  elől  azt  a  lehetőséget,  hogy kövesse álmait.

(P. Coelho: Maktub)



Ma lett készen. A paradicsomot mostam, leszárítottam, aztán félbevágtam. A magokat eltávolítottam. Alaposan besóztam, majd lé nélkül kitettem a napra, a húsával fölfelé. Két-három nap alatt megaszalódik, ha ilyen rekkenő forróság van. Eltehető így natúran is, vagy üvegben jó szorosan rakva, olívaolajjal felöntve, fűszerezve. Mennyei csemege salátákba, tésztákra, szószokba. Az aszalt paradicsom maga a tömény umami íz, főleg a félig aszalt, nem egészen kiszárított és olívaolajban, fűszeresen eltett változat. Aki nem kóstolta, nem is sejti, mennyire finom.

*

2009. július 20., hétfő

Vegeta házilag



Amíg valaki el nem köteleződik, hezitál, addig mindig ott van a visszafordulás lehetősége, és így hatástalan marad minden kezdeményezés (vagy alkotás). Abban a pillanatban, ahogy valaki végleg elköteleződik, megérkezik a Gondviselés. A döntésből számtalan esemény következik. Tégy meg bármit, amit meg tudsz csinálni, vagy azt gondolod, hogy meg tudod csinálni, ne késlekedj. A bátorságban erő, varázslat és zsenialitás rejlik.

(Goethe)



Edith blogján olvastam a házi vegetáról. Már régóta motoszkált bennem, hogy kéne készítenem - csak bátorságom nem volt hozzá eddig. Mert nagyon sokszor főzök egyszerű kis zöldségleveseket, és azokba bizony muszály használni, különben ízetlenek lesznek. A bolti vegeta azonban nem túl egészséges, mert mindenféle E-vel van tele. Edithet olvasva azonban egyszerűnek tűnt, és így elkészült az első saját gyártmány. Még fogok készíteni a nyáron kétszer, háromszor. Hogy a télre legyen elegendő mennyiségem. Az én keverékembe került most:

1 nagy csokor sárgarépa (4-5 nagyobb szál),
1 nagy csokor petrezselyemgyökér (3-4 szál),
1 nagy zeller,
1 picike fej karfiol,
1 darabka karalábé,
3 nagy fej hagyma,
8 gerezd fokhagyma,
1 nagy csokor zellerlevél,
2 nagy csokor petrezselyemlevél,
5 kisebb kelkáposztalevél,
1 csokor lestyán (vegetafű),
5 db paradicsom,
3 paprika (piros, sárga, zöld),
25 dkg só,
2 csapott teáskanál koriandermag,
3 csapott teáskanál sáfrányos szeklice,
4 szerecsendióvirág,
1/2 mokkáskanálnyi őrölt gyömbér,
2 púpos teáskanál kurkuma,
1/2 mokkáskanál őrölt lepkeszegmag,
2 púpos teáskanál erdei gombapor.


A hozzávalókat megtisztítottam, megmostam, majd megtörölgettem, hogy ne maradjanak nedvesek. A zöldfűszereket salátacentrifugában jól megpörgettem.
Mindent amit lehetett legyalultam uborkagyalun jó vékony szeletekre. A paradicsomot, paprikát, hagymát, fokhagymát is vékonyan felszeltem késsel. Az összes hozzávalót egy nagy tálba tettem, aztán rátettem a sót, alaposan eloszlattam a zöldségeken. Rögtön levet is engedett.
Ahány tepsim, nagy tálam volt, előszedtem. A keveréket - lehetőleg minél kevesebb lével - vékony rétegben a tálakra, tepsikbe tettem. Aztán saját szolárcellás szárítót használtam: kitettem őket a tűző napra az ablakpárkányaimra. Két nap alatt csonttá száradtak. Végül ledaráltam kávédarálóval az egészet. A darálót kíméljük, több fázisban daráljunk, mert túlmelegedik és tönkre mehet.

Nagyon finom. És házi. És isteni. Edithnek köszönöm!

2009. június 8., hétfő

Citromfűszörp



Azt mondta, azok az erők, melyek a végzetünket alakítják, rajtunk kívül állnak, és semmi közük a tetteinkhez, vagy az akaratunkhoz. Néha ez az erő megállít minket, hogy lehajoljunk és bekössük a cipőfűzőnket, ahogy én éppen az imént tettem. És azáltal, hogy ez az erő megállít, értékes pillanatot nyerünk. Ha tovább sétáltunk volna, az a hatalmas szikla biztos halálra zúzott volna minket. Ezzel szemben, egy másik napon, egy másik szakadékban, ugyanez a végzetes erő ugyanígy megállíthat minket, hogy lehajoljunk és bekössük a cipőfűzőnket, míg ekkor egy másik szikla éppen a fejünk fölött indul el. Azáltal, hogy megállít, értékes pillanatot veszítünk el. Ha azalatt tovább sétáltunk volna, megmenthettük volna az életünket. Don Juan azt mondta, annak fényében, hogy egyáltalán nincs hatalmam azok felett az erők felett, melyek a sorsomat irányítják, az egyedüli szabadságom az, hogy feddhetetlenül kötöm be a cipőfűzőmet.


(Castaneda: Az erő második köre)





Citromfűből még nem jutott eszembe szörpöt készíteni, pedig annyi van, hogy rengeteg... Milyen jó, hogy Palócprovance-nál megláttam anno - nagy ötlet! :)

Hozzávalók:
6 liter víz,
6 nagy félamrokcsokor cítromfű (jó sok, az a lényeg),
2 citrom,
6 dkg citromasav,
1 csapott mokkáskanál szalicil,
4 kg és 75 dkg cukor.

Előszedtem a kocsonyafőző fazeket, mert jó sok füvet szedtem. Megmostam a kád fölé tartva, zuhannyal. Aztán egy nagy tálban durván összeszecskáztam. A vizet közben persze föltettem forrni. Mikor már zubogott, beletettem a citromfüvet. Jól belenyomkodtam, fedőt tettem rá, és le is zártam alatta a lángot. Ja igen, két citromot héjastul belekarikáztam.
Hagytam állni fedő alatt fél óráig, aztán kicsit, épphogy félrehúztam a fedőt, hogy tudjon hűlni és szellőzni. Ez este volt. Másnap reggel kinyomkodtam a füvet, a citomokat, majd átszűrtem a lét. Belekeveretem a cukrot, a szalicilt, a citromsavat és hagytam állni még 12 órát a nagy fazékba,. aztán üvegeztem. Isteni finom lett, megmaradt az a nagyon finom friss citromfű íz és illat.