A következő címkéjű bejegyzések mutatása: befőzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: befőzés. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 11., szerda

Görögdinnyehéj szirupban (gliko)

A hozzám hasonló görögdinnye-imádóknak. Már írtam arról, hogy tőlünk délebbre és keletebbre nem lekvárokat tesznek el, hanem a pl. a görögöknél, cipruson glukot vagy glikot, a törököknél pedig reçelt, vagyis ha ezeket a szavakat látjátok egy receptnél, az cukorszirupban eltett édességet jelent.




A dinnye héját sem dobják el, hanem ilyen szirupos édesség készül belőle. Majd csinálok, de most olyan dinnyét sikerült vennem, aminek a zöld héjrésszel együtt sincs fél centi vastag cuzammen a héja, de az ötlet nagyon tetszik, mert biztosan megőrzi a dinnye ízét, amiért én odavagyok.

Az eljárás nagyon egyszerű. Egy egész gyümölcsről származó dinnyehéjakról le kell vágni a zöldjét, de egy kevés piros gyümölcshúst rajta kell hagyni. Be kell áztatni 2 órára citromos vízbe, érdemes valamivel lenyomatolni is, hogy tényleg a víz alatt maradjanak a dinnyehéjak. Aztán kell főzni 2 púpos bögre cukor - 2 bögre víz arányában cukorszirupot, amibe a leöblített dinnyehéjak is belekerülnek. Addig kell főzni, míg a szirup habja megváltozik. Az a lényeg, hogy a vizet teljesen el kell főzni belőle, és a héjaknak meg kell puhulnia. Lehet ízesíteni is fűszerekkel. Forrón tiszta üvegekbe kell tenni, és szárazdunsztban hagyni kihűlni, mint a lekvárt.
Készítik sárgadinnyéből is.
Tettem el már így fügét, szilvát, körtét, barackot, narancsot, citromot, meggyet. Mind isteni.

Itt egy görög recept. És egy videnyó. A filmen a hölgy citromillatú muskátli levelével ízesíti a dinnyehéjakat, ami isteni finom.



2017. szeptember 12., kedd

Túrós smarni vérbarackkal

   Egyébként ne higgye, Tristan úr, hogy én a magam nevében beszélek. Ne becsüljön túl. Vegye tudomásul, hogy ez színtiszta hermineutika.
   Hermina néni szakácsnőnk és házvezetőnőnk. A konyhában, főzési szünetben, de azalatt is, míg a húsleve fő, nyilvánosan elmélkedik. Én, miután a Véda-vitákat, Buddhát a magasztost, a talmudistákat, a platóni akadémiát, a skolasztikus Párizst, sőt Königsberget és Sills-Mariát kijártam, beiratkoztam hozzá, s jelenleg a hermineutikát tanulmányozom. Óriási nyereséggel. Unom azt, hogy eredeti legyek. Nincs olcsóbb dolog, mint az eredetiség. Tanítványnak lenni érdekesebb.
   Hermina néni régebben a vulgáris gondolkozás híve volt. Az még az ostrom előtti időbe esett. A pletykát kedvelte, és annak szabad kézből való exegézisével foglalkozott. Azóta több idegen nyelvet megtanult, könyvtáram nagy részét elolvasta, és azt hiszem, iskolát készül alapítani. Mikor azt kérdezték tőle, a vastag és nehéz könyveket miképpen értette meg, a főzőkanalat fölemelte, és így válaszolt: a szakácskönyvet ismerem, és tudom, hogy több mint húszezerféle tésztát sütnek. De ha jól megnézem, kitűnik, hogy ennyi nincs. Legfeljebb százhúsz. A többi csak arányokban vagy töltelékben vagy formában különbözik. Mikor még jobban odafigyeltem, láttam, hogy alapanyag szerint százhúsz tésztáról szó sem lehet. Megszámoltam, nem volt több, mint huszonhat. Még ez is sok. Még elemibb alapra tértem, s akkor kitűnt, hogy nincs több, csak hét. A helyzet a modern tudományban is ez. Csak hét könyv van, amit alaposan el kell olvasni.* A többi csak abban különbözik, hogy az egyik tekercs, a másik kifli, a harmadik táska, túróval vagy dióval vagy mákkal töltve. Tulajdonképpen fél év alatt kitanultam. A többi szemfényvesztés -

(Hamvas Béla: Karnevál)

* Nektek melyik az a hét könyv? 📚😏



A szeptember a vérbarack hónapja. Legalábbis én kineveztem annak. (Vámpírok egyenlőre kíméljenek, várakozzanak halloweenig, ha kérhetem.)  
Mindig veszek ilyenkor a piacon, nagyon szeretem. Gyönyörű szín, különleges íz. Magbaváló, keményebben frissen kompótnak, télre befőttnek tökéletes, puhábban enni vagy dzsemnek eltéve pazar.
Volt tegnapról finom, sűrű, gazdag karfiolleves maradékom, ahhoz készítettem ezt a smarnit vérbarackkal, Chili & Vanília receptje alapján.

Hozzávalók 4 főre:
20 dkg túró
2 nagyon púpos evőkanál sűrű, 25 %-os tejföl (kb. 5-6 dkg)
7 dkg sima liszt
3 dkg kukoricaliszt
4 nagy tojás
1 csapott mokkáskanál só
7 dkg porcukor
vanília (por, vagy kivonat)
1 púpos evőkanál mazsola
4 dkg vaj
a barackhoz:
6 db vérbarack
2 púpos evőkanál kristálycukor
1 csipet só
1/2 dl száraz rozé
1 szem szegfűszeg
vaníliapor (vagy kivonat)
1 dl víz

A barackfőzéssel kezdjük. *
Begyújtottam a sütőt 200 fokra. A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját kikevertem kézi habverővel a cukor 2/3-ával, vaníliával. Hozzáadtam a túrót és a tejfölt, és botmixerrel simára mixeltem. (Az eredeti receptben krémes túró van, de a környéken ilyet nem kapni, ezért választottam ezt a megoldást, teljesen jól működött.)
A tojásfehérjéket felvertem jó habosra, a végén hozzáadtam a cukor maradékát is, és tényleg nagyon krémesre verettem a robotgéppel. A liszteket összekevertem a sóval egyetemben, majd összekevertem a tejfölös-túrós tojássárgájákkal, végül hozzákevertem a mazsolát is. A felvert fehérjének kb. a harmadával fellazítottam a kikevert túrós masszát, a többi habot már óvatosan kevertem bele, hogy levegős maradjon. A tepsit kivajaztam, beleöntöttem a tésztát, és pirulásig sütöttem, ami kb. 10-15 perc. Amikor kivettem, kisebb galuskákra szaggattam és a felfőzött barackkal tálaltam, porcukorral kissé meghintve.



* A barackokat meghámoztam, vékonyabb gerezdekre vágtam. Feltettem főni a cukorral, borral, vízzel, vaníliával, sóval, szegfűszeggel. Hagytam erősen forrni cirka 5 percig, majd hidegvízfürdőbe tettem, s aztán a hűtőbe. A friss, meleg smarnit a behűtött barackkal tálaltam.

(Legközelebb azt hiszem, nem turmixolom el a túrót mert így nem érződött ki. Simán tejjel ugyanilyen lett volna... csak pazarlás (pazóólás, ahogy nagyanyikám mondaná), drága a túró, tejfel. Szóval legközelebb normále túró, plusz tej. Ha mán egyszer túrós smarni, én szeretem kiérezni. Úgyhogy ez nem a végleges verzió.)

2017. július 31., hétfő

Chiliszósz (ketchup stílusú)


   ... olyan maradt, mint volt; szedte a korai gyümölcsöt, rekeszekbe rakta, hullott gyümölcsből lekvárt főzött, megmutatta a vadon növő gyógynövényeket, és teliholdnál begyűjtötte őket, a lápon fekete áfonyát szedett, a vasúti töltésen szedret, paradicsomból fűszeres ízesítőt, karfiolból savanyúságot készített, levendulás zacskókat varrt álmatlanság ellen, télre erős paprikát és rozmaringot tett el, hagymát savanyított. 
   Úgy szerette a költészetet, mint a virágokat: érzéseit csaknem szégyenlősen rejtette a közömbösség látszata mögé. De a kertje elárulta. A hidegágyások széle körül felfelé tekintő árvácskák. A futóbabbal összefonódó vadrózsa.

(Joanne Harris: Szederbor)




Van két elbűvölő kis csilibokrom a déli ablakomban, és nagyon szépen beértek rajtuk a paprikák. Ilyenkor nyáron gyakran eszünk hamburgert, különböző tortillás ételeket, gyrost, mert ezek hamar megvannak, nem kell a nagy melegben sokáig a konyhában ténykedni. Ez a szósz kitűnően illik ezekhez az ételekhez. Majd még augusztus végén-szeptemberben akarok egy másik típusú öntetet, egy fermentáltat is készíteni.
Nagyon jó lett az állaga is, igazán krémes, lágy és sűrű. Ebben a szószban nem annyira a csili íze dominál, inkább csak a csípőssége, viszont olyasféle, mint a ketchup, csak jobb szerintem.😊 
(Ez pedig egy ázsiai édes csiliszósz, ez is nagyon finom.)

Hozzávalók:
1, 3 kg kápia paprika tisztítva, csuma nélkül (vagy pritamin, azzal is ugyanolyan jó)
2 nagy marék chilipaprika - ízlés szerint, attól függően, mennyire csípősre akarjuk a szószt
70 dkg jó érett paradicsom
35 dkg sárgarépa
4 nagy gerezd fokhagyma
10 dkg salotta hagyma
4 csapott evőkanál világosbarna nádcukor
2 citrom leve
4 evőkanál fehérborecet
4 evőkanál világos szójaszósz
2 csapott teáskanál kakaópor
2 evőkanál hidegen sajtolt repce- vagy szőlőmagolaj
1 liter víz
4 púposabb teáskanál étkezési keményítő
kb. 2 csapott teáskanál só (először inkább kevesebbet adjunk hozzá, kóstoljunk)

A sárgarépát megtisztítottam, karikáztam, és a vízben feltettem főni. Közben a kápiákat is és a chilit is karikáztam, és hozzáadtam a sárgarépához. Fűszereztem a fent megadottakkal, és főztem míg megpuhult a répa, a paprika. 
Aztán botmixerrel alaposan pürésítettem. 
Levettem a tűzről és hagytam hűlni kissé (ilyenkor kell a barátnőciket felhívni és csevegni, addig kihűl a cucc ☏ 😏), aztán egy szűrőben alaposan átpasszíroztam. 
Visszatettem a tűzre, újra felforraltam, közben kóstoltam. Érdemes ízlelgetni, mert így tudjuk a szánkra alakítani, mennyire legyen édes, savanykás. Végül 1 dl hideg vízben elkevertem a keményítőt, hozzáadtam a rotyogó mártáshoz, és sűrűsödésig kevergettem. Alaposan kimosott, csírátlanított üvegekbe töltöttem, és szárazdunsztban hagytam kihűlni. 
Felbontás után hűtőben tartom.




Ez a mennyiség körülbelül 7-8 kis (erős pistás) üvegcsényit ad ki. Elég sok paprikahús fennmarad a szitán, de így lesz az állaga tökéletesen sima és krémes. 
Nem csak hamburgerhez és más húsételekhez illik, de pácként is működik (lásd az előző bejegyzést), sajtokhoz is kitűnő, sőt, grillezett zöldségekhez is.
Egyébként már nagyon jó és sokféle csilikrémet kapni. Sok őstermelő van, ehhez kapcsolódóan házi chiliszószfőző-manufaktúrák, csak én nem nagyon járok olyan piacokon, ahol ők árulnak. 
És hogy miért érdemes csípőspaprikát enni? Ezért is. Meg mert isteni.

2017. július 10., hétfő

főzzetek baracklekvárt, mert

Itt az idő. 
Tegyetek el kajszilekvárt. Két gyümölcs van, amiből csakis a házilag eltett az igazi: a szilva és a sárgabarack. A bolti soha nem olyan, soha. Akármilyen drága, akármilyen csilivili, a sajátot meg sem közelíti. Sokminden megvehető pénzért, a baracklekvár nem. Minden másra ott a maszterkárd. 😋😍😏




Itten van a recept is. Ha csak pár kiló barackot kaptok valahonnan, vagy vesztek (én 250 forintért vettem a piacon gyönyörű, nagy szemű példányokat!), akkor is főzzetek be télire.  A napfény íze. 🔆 
Én nem szoktam ízesíteni, mert önmagában is csodás. De vannak fűszerek, amiket kedvelek hozzá: a vanília, a levendula, és a kardamommag.
Aki pedig velem egyetemben kedveli a görög, török, arab édességeket, az elteheti cukorszirupban is, valami isteni, ezt komolyan mondom. Mikor Thesszalonikiban jártunk a bazárban, volt egy csemegeáruda. Hatalmas üvegballonokban álltak egymás mellett a szirupban eltett különböző gyümölcsök. Már a látvány is gyönyörűséges volt, de mikor itthon elkészítettem többféle gyümölccsel is, teljesen rabul ejtett. Valami mesésfinomak ezek az édességek, na. (Úgyhogy sárgabaracot teszek is el még majd szirupban is.)

2017. január 6., péntek

Kandírozott narancshéj


Az embernek meg kell őrülnie, hogy normális legyen és el kell veszítenie az eszét, hogy fel tudjon ébredni, és elérkezzen oda, hogy tudja, hogy él, végre ne legyen álomkóros és fantaszta, hanem normális ember. 

(Hamvas Béla: Karnevál)





🍊Mivel a kandírozott narancshéj számos karácsonyi sütiben is landolhat (én pl. mindig teszek a mákos bejglibe) - és hát önmagában is egy mennyei ínyencség - , ezért jöjjön a receptje. No meg azért is, mert aki egyszer is kóstolta a bolti és a házi közti különbséget, az tudja, hogy még messzebb vannak ízbéli és állagbéli tulajdonságaik, mint Makó Jeruzsálemtől. Pedig hát az a messzi tényleg messzi, na. 

🍊Hozzávalók: 

  • 5 vastaghéjú kezeletlen narancs héja 
  • 1,5 liter víz 
  • 60 dkg kristálycukor + a hempergetéshez 10 dkg 

🍊A narancsokat vágjuk félbe, facsarjuk ki. A levét vagy igyuk meg, vagy főzzünk belőle még 1 kg narancs kifacsart levével házi jaffa szörpöt. 

🍊Tegyük fel a héjakat főni, és forrás után még 3 percig főzzük. Majd szűrjük le, tegyünk fel friss vizet ismét forrni, forraljuk fel, és főzzük megint 3 percig, majd öblítsük le. 

🍊Egy kanál segítségével a belsejéből kaparjuk ki a hártyás részt. Közben tegyünk fel 1,5 liter vizet főni 60 dkg cukorral, amit kevergessünk is el, hogy a cukor feloldódjon. Míg melegszik a szirup, vágjuk csíkokra a narancshéjakat, és amikor felforrt a szirup, tegyünk is bele őket. Főzzük körülbelül 1,5-2 órán át. De ne az órát nézzük, hanem addig kell gyöngyözve forralni, amíg egészen elfővi a vizet. Ezt onnan látjuk, hogy habozni kezd, és megváltozik a forrás hangja is, és a narancshéjak színe is mélyebb narancsra vált. Ha egy evőkanalat beleteszünk a szirupba, és úgy tesszük a konyhapultra, hogy kevés marad benne, akkor pár perc múlva azt kell látnunk, hogy a szirup nem folyik, szinte megszilárdul a kanálban. Ekkor jó. Vegyük ki olyan nagylyukú merőlapáttal (nem tudom, mi a neve, amivel a szalmakrumplit is szoktuk) egy szűrőbe, hagyjuk lecsepegni, és egyesével fektessük ki a kis csíkokat szilikonos sütőpapírra. Mire végzünk az összessel, ki is hűl, és elkezd száradni. Azonnal hempergessük őket kristálycukorba. Ezután hagyjuk száradni olyan 10-12 órát, és el is készült. 

🍊Marad vissza körülbelül 1/2 liter finom, narancs ízű szirup. El ne öntsük! Fánkot csorgathatunk meg vele, például. De kifacsarhatunk még hozzá kb. 1 kg narancsot, és összefőzhetjük a lével s akkor készen is van a házi jaffa szörp. De ha baklavát készítenénk - vagy bármilyen arab, török, görög szirupos süteményt, azokhoz is kiválóan felhasználható. Sőt, még kávéba vagy forró csokiba is jó. 

🍊Ha az elkészült kandírozott narancshéjakat még csokoládéba is mártjuk, a világ egyik legfinomabb bonbonféléjét ehetjük. Az a felsőfok. Egyetlen falatban a mennyország. 

 


 

🍊Ne készítsük el karácsony előtt túl korán, mert a boltival ellentétben ez nincs agyonszárítva. Ha üvegbe zárjuk több hétre, penészedhet, ha pedig levegőn hagyjuk, nagyon keményre szárad. Maximum egy héttel a felhasználás előtt csináljuk, akkor zárt üvegben eláll pár napig.

2016. december 18., vasárnap

Kandírozott narancshéj


Hátha valaki hozzájut kezeletlen héjú narancshoz. Sok sütibe - főleg karácsonyiakba - rendkívül finom a kandírozott narancshéj. Vagy citromhéj. És ajándéknak sem utolsó.




Én eddig nagyon bonyolult leírásokat olvastam róla, de ez a videó rendkívül egyszerűen bemutatja, hogyan készül.

2015. november 23., hétfő

Gyömbérszörp


Ha valaki sok bort iszik, ne mondd, hogy rosszul cselekszik, hanem csak azt, hogy sokat iszik. Mielőtt a szándékát megvizsgálod, honnan tudnád, hogy helytelenül cselekszik-e? Így nem fog veled előfordulni, hogy más lesz, amiről kézzelfogható észrevételeid származnak, és más, amit helyeselsz.

(Epiktétosz)




Télen is szoktam szörpöt gyártani, mert én vagyok az az elvetemült egyén, aki a legtutibb ételhez is bor helyett szörpöt iszik... :))) Kövezzetek meg. De úgy vagyok összerakva, hogy csak éhgyomorra esnek jól az alkoholos italok - szóval vagy eszem, vagy iszom. Átmenet nincs.
Így hát nagy szörprajongó vagyok, a boltit viszont nem szeretem, mert tele van műaromával meg ételfestékkel. Gyömbér mindig van itthon, mert nálam a húsleves alapfűszere, és azt elég sokszor főzök. Szoktam indiai ételeket is csinálni, azokba is kell de az igazán nagyon gyömbérhasználós ázsiai konyhát egyáltalán nem szeretem, úgyhogy a gyömbér általában olyan megmaradós. Ilyenkor vagy vékonyan felszelem és megszárítom, vagy szörpöt csinálok belőle. Vagy friss gyömbéres limonádét, de azt inkább nyáron.


Hozzávalók 2 liter szörphöz:

  • 10 dkg friss gyömbér
  • 1 kg cukor
  • 3 citrom leve
  • 1,5 liter víz
  • egy csipet só

A gyömbért meghámoztam, a nagyobb lyukú reszelővel (amivel a tököt is szoktuk) lereszeltem egy lábasba. Hozzáadtam a többi hozzávalót is, kevergettem, hogy a cukor elolvadjon benne. Forrás után még 5 percig hagytam főni, majd a lábosban kihűlni. 
Átszűrve ezután üvegekbe töltöm. Lehet forrón is, és kidunsztolni, akkor jobban eláll. Vagy ha kihűtjük, akkor vagy hamar el kell fogyasztani, vagy nagyon kevés szalicilt hozzákeverni.
Teát is szoktam édesíteni vele.

2015. augusztus 1., szombat

Fügelekvár


Általad áldottak termésben, gyermekeikben,
úrnő, mind a halandók, s élelmük, ha kívánod,
adhatod, elveheted, s az a boldog, kit te szívedben
méltatsz jóakaratra: van mindene bőven.

(Homéroszi himnuszok, XXX. 5–10)



Tudtam beszerezni szép nagyszemű, érett fügét olcsón. Már tavaly is kacérkodtam a fügelekvárral, idén meg is csináltam.

Hozzávalók: 
2 kg érett füge,
20 dkg világos nádcukor,
40 dkg kristálycukor (lehet kevesebb is, ízlés kérdése, kóstoljuk),
1 csipet só,
2 nagy citrom vagy 2 narancs leve,
1 csapott teáskanál vaníliapor vagy 1 vaníliarúd magjai + maga a rúd is,
1 csapott evőkanál kakaópor.

A fügének levágtam a szárrészét, és megmostam. Negyedeltem és föltettem főni a csipet sóval, a vaníliával és az átszűrt citromok levével. Addig főztem, míg levet engedett és a héja is megpuhult, majd botmixerrel pürésítettem. Hagytam rotyogni kis lángon még 20 percig, aztán hozzáadtam a cukrokat is, és felforrásig kevergetve főztem. Forrás után hozzákevertem a kakaóport is, és még 10 percig kevergetve hagytam rotyogni a tűzhelyen.
Közben elmostam és mikróba tettem 2 percre az üvegeket, hogy csírátlanítsam. Mikor kész lett a lekvár, üvegekbe tettem, tetejükre folpack került, arra egy késhegynyi szalicil, végül a csavaros tető. Szárazdunsztba tettem, úgy hagytam kihűlni.

A füge alapjában elég ízetlen gyümölcs. Ezért érdemes fűszerezni, kinek mi illik hozzá. Tehettem volna bele fahéjat vagy szegfűszeget is, kardamommagot vagy gyömbért is akár. Ízlés kérdése. Általában nem ízesítem a lekvárjaimat, szeretem a' la natúran eltenni őket. De a fügét kell szerintem, mert tényleg elég jellegtelen önmagában.
Nem kell hozzá semmilyen adalék, mert sűrű és jól zselésedik önmagában is, és nem kell sokáig főzni sem. Nagyon egyszerű épp ezért eltenni lekvárnak, és ha kellőképpen kikerekítjük az ízét, nagyon finom és különleges.
Ha valaki nem kedveli az édes lekvárt, tegyen bele kevesebb cukrot. Adagolja fokozatosan, közben kóstoljon, így be lehet állítani a nekünk megfelelő cukorfokot. Nekem amolyan arabostörökösgörögös számíze van, ahol is cukorszirupban teszik el a gyümölcsöket, szóval én tényleg édesen szeretem a lekvárt.

2014. július 27., vasárnap

Petrezselyempesto


A szerencse néha fölöslegessé teszi a gondos felkészülést.

(Guillermo del Toro)





A piacon óvatosan kell vásárolni kérem szépen... ártatlanul és jóhiszeműen vettem egy szép csokor kardvirágot, és mellé nyertem a "gratulálunk, ön a századik vásárlónk" akció keretében egy félzsák petrezselyemzöldet is. Jó, jó... szeretem a zöccségződjét, de ennyire?! Kidobni meg vétek ugyi, ha már nálam landolt.
Pestová varázsoltam. Egy boszorkánykonyhában végül is bármi megtörténhet.

Nahát. Pestot sem szobamérleggel készítünk. A mennyiségek így csak irányadók. Ízlés és hozzávalók kéznélvalóságának függvényében készült.
A 10 nagy csokor petrezselymet mostam, salátacentrifugában jól megpörgettem, hogy ne nagyon maradjon vizes. A vastag szárait levágtam, csak úgy egyben lenyisszantottam a levelek alatt. Nagyobb egységekre vágva robotgépbe tettem. Pirítottam száraz serpenyőben 2 nagyobb maréknyi diót. És innentől minden ment szép sorjában a robotképbe: pirított dió, 1 evőkanál dióolaj, 2 evőkanál tökmagolaj, 4 evőkanál olívaolaj, 1 duci gerezd fokhagyma reszelve, fél marék mazsola, 1 teáskanál só, frissen tekert bors ráérzés szerint, 2 citrom reszelt héja és körülbelül 5 dkg reszelt parmezán.
Alaposan megdaráltam mindezt, kóstoltam is, ha kellett valami még, azt hozzátettem közben. Végül kimosott kis üvegcsékbe tettem, tetejükre még öntöttem olívaolajat, hogy teljesen ellepje a pestot. Bármikor előkapható, csak tésztát kell kifőzni hozzá és kész is a világ egyik legfincsibb "gyorsétele". De hajában sült burgonyával vagy bármilyen főtt zöldséggel is el tudom képzelni. Grillezett húsra vagy halra kenve is garantáltan sikert arathatunk vele.
Ha fagyasztóba tesszük, hónapokig is eláll. Én az enyémbe 1 késhegynyi szalicilt kevertem, mert nincs fagyasztóm, és elég sok lett - vagyis nem maholnap fog elfogyni.
Ha azt mondom mennyei, akkor nem érzékeltettem a lényeget. Csak megközelítettem.
Áldottak a piaci árusok, akik az ember lányát csakúgy megdobják egy zsáknyi petrezselyemződdel. Halleluja! :)


2014. május 23., péntek

Bodzás limonádé


Mindaz, ami az életben jólesik, az mind hasonló a halálhoz: a sok, sok mély alvás, a gondolattalan merengés, a mozdulatlan pihenés, az egyedüllét mezőn és tengeren, elsikkadni a végtelenben.

(Cserna-Szabó András)




Kivétel a limonádé, mert mindig jólesik, mert üde, s pezseg mint az élet...
Az idei bodzaszörp kissé módosult, mert szirupot főztem limonádé-alapnak. Aki hozzám hasonlóan él & hal ezért a finom italért mármint a limonádéért, az tudja, hogy a cukor milyen nehezen oldódik fel hideg italban, ha pedig még sok buborékkal is szeretjük - mint én is -, még macerásabb a helyzet, mert ha a szódás folyadékot kevergetjük, akkor meg a bubik tűnnek el nyomtalanul... szóval. A legjobb szirupot készíteni, mindig így csinálom, és most a bodza amiért szintén rajongok épp nyílik, tehát kérdés sem volt hogy e kettőt párrá tegyem. Számomra ez a nyár legfinomabb üdítőitala.

Hozzávalók:
1 normále nylonzacsi bodzavirág: kb. 30-40 tenyérnyi virágernyő (tudjátok, az a közepes lehelletvékony nylonzacskó, aminek fülei vannak, és amik mindig a legrosszabbkor szakadnak el),
4 liter víz,
5 kg kristálycukor,
2 kezeletlen héjú citrom,
10 normále citrom,
1/2 csapott mokkáskanálkányi só,
és én tettem bele kevés szalicilt is, mert a lakás nagyon meleg nyáron, lévén tetőtér...

A bodzavirágokat nem mostam meg, hogy ízesebb legyen a szirup. Egy napig hagytam állni a vízben, aztán leszűrtem. Föltettem egy jó nagy fazékba a cukorral együtt és a két karikákra vágott, kinyomkodott kezeletlen héjú citrommal főni. A többi citromnak kifacsartam a levét, azt is hozzáöntöttem. Pici sót is tettem bele, mert fokozza az ízt. (A szalicilt is hozzáadtam, 1 mokkáskanálnyit, bár szerintem a sok cukortól e nélkül is elállna, de nem akartam megkockáztatni.) Hagytam felforrni, forrás után még 5 percig főztem.
Másnapra kihűlt és üvegekbe töltöttem ismét átszűrve.

Limonádé:
Van egy literesnél kicsit nagyobb csatos üvegem. Beletöltök 1 liter szódavizet (azért először a szódát, mert a szirup is, a citromlé is iszonyúan tud habozni ha fordítva csináljuk), hozzáöntök kb. 1/2 dl szirupot (ízlés szerint), és még egy vagy másfél citrom kicsavart és átszűrt levét. A csatos üvegben nem megy ki belőle a buborék, és a hűtőajtóba is tökéletesen befér. A cukor soknak tűnhet a receptben, de egy liter limonádéhoz épp csak kell belőle, mert nagyon tömény. És isteni bodzaíze van...
És még lehet fokozni pl. friss mentalevelekkel: epres mentával, narancsosmentával, vagy citromfűvel, bazsalikommal, citromos kakukkfűvel... No és isteni házi radlert is ihatunk, ha ezt a fincsi limonádét sörrel keverjük. Garantáltan nem citromízű aromát fogunk inni, mint a boltban kaphatóban.

2013. október 19., szombat

Füge cukorszirupban


A reggeleket szeretem itt a legjobban, mert a levegőben ilyenkor még nyoma sincs a későbbi forróságnak. Korán kelek, a pirítóst és a kávét kiviszem a teraszra. Olvasok egy órácskát. A meleg kék ég háttere előtt magasodó sötétzöld ciprusokat nézem, meg az olajfás teraszokat, amelyek pontosan ugyanolyanok, mint az évszakok változását ábrázoló középkori zsoltároskönyvek illusztrációin. Alattunk a völgy néha megtelik párával, köddel. Két fügefán is látok kemény, zöld gyümölcsöket. Látom a körtéket is a fán, amely itt van az eggyel lejjebb lévő teraszon. Jó termés lesz. Leteszem a könyvet. Körtetorta, körteszósz, körteturmix, körtefagylalt, zöld füge malacsülttel, bundásfüge, fügés nocciolo-torta. Bárcsak száz évig tartana a nyár!

(Frances Mayes: Napsütötte Toszkána)




Bárcsak száz évig tartana a nyár! Sóhajtom én is, úgy igazán és nagyon szívből... nem vagyok az ősz leánya, sem a télé, a tavasz vége már elememben talál - és a nyár, az isteni nyár az, amikor úgy érzem, tele vagyok élettel és örömmel. A nyár valahogy felszabadítja az embert. Talán hogy alig kell felöltözni. Hogy meztelenül lehet aludni egy vékony takaróval. Hogy virágillat száll mindenhonnan. Hogy felmelegednek a vizek és csobbanhatunk. Hogy finom gyümölcsök teremnek, és paradicsom és paprika van, hogy éjjel lehet a teraszon hallgatni a lágy melegben a tücsökzenét egy pohár jó hűvös fröccs mellett...
Ó, elkalandoztam. Ősz van. Érik a füge, a körte. Tegnap a kamrapolcokra felkerült pár üveg finomság. Kaptam a piacon az egyik kedves árustól egy nagyon nagy zacskó friss petrezselyemzöldet. Eltettem fűszersónak, csakúgy, mint a fürdőszobaablakban nevelgetett zellerem szép nagy leveleit is. Robotgépben megdaráltam és körülbelül azonos mennyiségű sóval elkevertem, majd üvegekbe tettem. Készítettem fügét és körtét is cukorszirupban. Van nálunk a csarnokban egy árus, akinél nagyon olcsón gyönyörű fügét lehet venni. Először egyébként őszibarackból csináltam meg ezt a fincsiséget és nagyon ízlett, úgyhogy szilvából is készült. Most négyféle gyümölcs várakozik a mesésen édes és fűszeres lében. A recept Elifé, amiért nagyon hálás vagyok.

Hozzávalók:
1,5 kg füge,
1,3 kg fehér cukor,
10 dkg sötétbarna nádcukor,
késhegynyi só,
2 db 5-6 centis fahéjrúd,
8 csepp narancs illóolaj (igazi! 100%-os minőségű IGAZI illóolaj) - vagy a víz helyett átszűrt narancslé,
1 púposkásabb teáskanál holalnd kakaópor,
1 púpos teáskanál vanília (nekem őrleményem van, de a kivonat is jó, vagy az igazi vaníliarúd kikapart magjai),
3,5 dl víz.

Az eljárás az Elifnél megadott: jó sűrű fűszerezett cukorszirupot főzünk, aztán mehet bele a darabolt gyümölcs és együtt is rotyogtatjuk addig, míg a habja megváltozik, vagyis elfővi a fölös vizet. Csak én nem tettem a végén napra, hanem egyből csírátlanított üvegekbe, fejreforítottam 1-1 percre mint a lekváreltevésnél szokás és kidunsztoltam szárazdunsztban. Így eláll hűtés nélkül is, mindig csak a kibontott üveget teszem már hűtőbe.
Isteni finom. Gyümölcsös joghurtnak használom (pohár aljára gyümölcs és szirup, rá natúr joghurt, néha a két réteg közé morzsolok babapiskótát is), de nagyon jó amerikai palacsintához is vagy akár a hagyományos palacsintához is, szárazabb sütikhez, rizsfelfújthoz, tejberizshez, tejbegrízhez, stb....
A körtét citromlével, citromhéjjal, pár szem szegfűszeggel, kardamommal és vaníliával ízesítettem, nagyon finom lett az is, mennyei. De jól illik még hozzá a gyömbér is, vagy a menta hűvös aromája is :)
És bármelyik adható húsok mellé is, például a füge és a szilva vadhoz, a körte szárnyasokhoz, a barack sertéshúshoz.
Idén nagyon jó termés van gesztenyéből és birsalmából is. Mindkettő kitűnő szerintem így elkészítve. A gesztenyét ugyanígy fűszerezném, csak még kevés rummal is megbolondítanám, a birsalmát pedig a körtéhez hasonlóan.

2013. június 20., csütörtök

Édes paradicsomdzsem


A paradoxonhoz ragaszkodni nem olyasmi, amire egyik pillanatról a másikra képesek vagyunk. Ezért javasolt, hogy egész életünkben edzzünk bizonytalansággal, kétértelműséggel, a biztonság hiányával. A középen létezés felkészít rá, hogy félelem nélkül várjuk az ismeretlent. A köztes állapot, ahol pillanatról-pillanatra az elengedést gyakoroljuk, tökéletes edzőterep. Nem igazán számít, hogy ez inspirál vagy kellemetlenül érint minket. Ezt egyszerűen nem lehet jól csinálni. Ezért nagyon fontos az együttérzés, no meg a bátorság. Erőt adnak ahhoz, hogy őszinték legyünk magunkkal, hol vagyunk, ugyanakkor tudjuk azt is, hogy úton vagyunk, átalakulásban, hogy az egyetlen idő a most, és a jövő tökéletesen megjósolhatatlan és nyitott.

(Pema Chödrön: Közelíts a félelemhez!)




Édes kis semmiség... arab paradicsomdzsem, vagyis tulajdonképpen a ketchup egy változata. Panírt készítettem vacsira (most fokhagymával, sóval, friss bazsalikomlevelekkel és kapribogyóval), s remekül kiegészítette ez a finom és egyszerű krém, lekvár, dzsem? Minek nevezzelek...

Hozzávalók egy kis adaghoz:
80 dkg friss paradicsom (vagy 2 olasz hámozott paradicsomkonzerv),
3 dkg vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
1 nagy gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve,
1/2 teáskanál őrölt fahéj,
1 evőkanál kristálycukor (kb.),
só, frissen őrölt bors.

Ha friss paradicsomból készítjük, akkor dobjuk őket forró vízbe fél percre, aztán könnyen lejön a héjuk. Negyedeljük, a magokat vájjuk ki belőle, s daraboljuk még apróbbra.
Ha konzervből készül, akkor csak össze kell darabolni a paradicsomokat, és lével együtt főzhetjük,

Egy széles nagy serpenyőben olvasszuk fel a vajat az olívaolajjal, s mikor már kissé füstöl, illetve kissé megbarnul a vaj, tegyük bele a vékonyra szelt fokhagymát és a fahéjat, és kevergessük fél-egy percig. Arra vigyázzunk, hogy ne égjen meg a fokhagyma, közepes lángon csináljuk.
Adjuk hozzá a paradicsomot, sózzuk, cukrozzuk, frissen őrölt borssal ízesítsük. Kóstoljuk menet közben. Nagy lángon kell rotyogtatni, időnként megkeverve. Addig főzzük, míg jól besűrűsödik. Édeskésnek kell lennie.
Hagyjuk kihűlni, s hűtőszekrényben egy hétig is eláll.
Kitűnő pirítóssal is, vagy bármihez, amihez csak el tudjuk képzelni. Grillezett halakhoz, húsokhoz, sima sültkrumplihoz, különféle bundákban ropogósra sült zöldségekhez, rizshez... pitakenyérbe, stb...
(forrás: Casa Moro)

2012. október 8., hétfő

Házi balzsamecet

 Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.

(Popper Péter)
A minap láttam meg kamrapolc blogján ezt a házi balzsamecetet. Gondoltam elkészítem gyorsan, amíg van még szőlő a piacon. 
Egyenlőre érlelődik.  :)
Az otelló és izabella szőlőt leszemeztem (fél kilogramm volt összesen), egy lábosba tettem és krumplinyomóval megnyomkodtam, hogy szétposszanjanak a szemek. Áttettem ezután egy nagy dunsztosüvegbe és felöntöttem 1 liter fehérborecettel. (Az olasz csemegeboltban vettem az ecetet, nagyon jó minőségű fehérborecet és nagyon olcsó is volt.)
 
Rácsavartam a fedőt és naponta kissé meglotykölöm. Hagyom állni 4-5 hétig, aztán majd leszűröm, a szőlőszemeket szitán átnyomom és a levüket is az ecethez adom. Újra átszűröm majd egy sűrű szövésű anyagon, hogy tiszta legyen, hozzáadok majd 2 evőkanál barnacukrot és beforralom. 
Én fűszereztem is fahéjrúddal, pici csillagánizzsal, szegfűborssal és pici szegfűszeggel. Nagyon finom!

2012. szeptember 7., péntek

Körtedzsúz



Nincs olyan inga, amelyik csak az egyik irányban leng ki! Ha a sors nagy örömöket hozott, elhozza a nagy szenvedéseket is. Persze lehet apró örömök és pirinyó bánatok között is élni... De érdemes?

(Popper Péter)



Csak ötletnek szánom, mert sütőtökből már készítettem, és fenn is van a blogon.
Sokaknak van olyan körtefájuk, amelyik úgy terem, hogy egyszerre beérik a sok körte, és egyből puhul is. Magyarán valamennyit meg lehet enni belőle frissen, a többi meg tönkremegy, mert túl nagy a mennyiség. Vagy pálinkába kerül, de nem mindenki főz vagy főzet pálinkát sem belőle. A körte lekvárnak is kissé jellegtelen, ezért szerintem ez a dzsúz talán a legjobb módja a feldolgozásának, tartósításának. Ha az üvegeket abszolút tisztára mossuk, majd sütőben vagy mikróban sterilizáluk is, akkor tartósítószer nélkül is eláll, ha jól ki is dunsztoljuk. Ha félünk, hogy megromlik, akkor kevés nátrium benzoáttal tartósítható is. A recept őszibarackból és sárgabarackból is tökéletesen működik, bár már véget ért a szezonjuk, de a körte még aktuális.
Ha "köves" a körte, azon is lehet segíteni: a turmixolás után szűrőn szűrjük át és akkor finom sima lesz.

Hozzávalók 1,5 liter dzsúzhoz:
60 dkg körte (tisztítás után ennyi),
8 dl víz,
10-15 dkg kristálycukor (ízlés és körteédesség függvényében),
1/2 citom leve,
1 csipet só.

A körtét meghámozzuk és levágjuk a húsát a magházról. Fazékba tesszük a vízzel, cukorral, sóval, citromlével. Fölforraljuk és puhulásig főzzük, ez körülbelül 10 perc. Majd botmixerrel vagy turmixgéppel simára pürésítjük. Mivel minden körte más, ha sűrű lenne, természetesen vízzel még higítható.
Csírátlanított üvegekbe töltjük így forrón és szárazdunsztba tesszük. Kihűlés után eldugjuk a kamrában, mert nagyon fogy. :)
Tipp: ha akarunk helyet spórolni, mert sok körténk van, akkor készítsük kevesebb vízzel a dzsúzt, s majd mikor felbontunk egy üveget, akkor higítsuk a megfelelő sűrűségűre, fogyasztás előtt. Így kevesebb üveget kell venni és tárolni.


2012. augusztus 4., szombat

Üvegbe zárt szenvedély

.

Bátran és szorongás nélkül sodródj tehát. Igaz, hogy így kiengeded kezedből életed irányítását. De ha döntesz, akkor is. Tehát bízd magad inkább a sorsra vagy a Halhatatlan Istenekre vagy a karmádra -  ahogy tetszik - , tedd le a saját életed előrelátó szervezésének reménytelenül cipelt terhét. Ahogy Horatius írja: Légy bölcs. Élvezd a mámort.

(Popper Péter)



 

És igen. Bizony. Tényleg ilyen színe van. Izzó rubinpiros gyöngyöcskék korallpirospiros tengerben. Annyira tudok gyönyörködni benne. Tudom, lökött vagyok. Mert egész délután csak néztem, néztem az üvegcséket. Teljesen elvarázsolt a látvány. És nem csak az. Az íz is. Hihetetlenül finom. Kihozza a csili fantasztikus, csodálatos aromáját. És itt nem a csípősségére gondolok - arra is persze -, hanem a csili semmihez sem fogható ízére. Illatára. Hát, Nigella zseniális, hiába.
Még télen láttam a karácsonyi adásban, és már akkor szemet vetettem rá. És most érik a csili a kiskertemben, így nem várhattam tovább vele. Csilirajongóknak kötelező! Maga a mámor.

Az az igazság, hogy nem kerestem elő a felvételt, mert még mindig kutatnék (nem vagyok egy régész típus), ezért a neten néztem utána, és meg is találtam ToPliszt blogján. Persze nem követtem teljesen a receptet, mert menet közben alakult ahogy kóstoltam, meg nem volt itthon fehérborecetem. De az arányokat megtartottam (körülbelül, mert nem akartam nagyon savanykássá tenni),  helyette mézecettel készítettem. Amit elírok, csak egy kísérleti, nagyon kis mennyiség. Érdemes triplázni, vagy négyszerezni.

Miből mennyi került az én zselémbe? 
Kettő kisebb kápiapaprika,
10 csilipaprika ( a kettő együtt ledarálva 15 dkg lett)
- ez az a nagyon kicsi, de brutális fajta -,
35 dkg cukor,
1 dl mézecet (fehérborecet),
1 csipet só,
4,5 dl víz
és a tasak leírása szerinti mennyiségű 3:1 befőzőcucc:
ez ennyi mennyiséghez nekem 2 dkg-ra jött ki. De beletehetjük az egész tasaknyi zselésítőt is, akkor sem lesz túl kemény a zselénk.
(A tasak 2,5 dkg-os.) Nem Oetker, hanem Haas.
Ha nincs fehérborecet kéznél, akkor a sima mezei ecet is megteszi, csak abból kevesebb kell: tehát először jóval kevesebbet tegyünk bele és kóstolgassuk, apránként adjuk hozzá a sima ecetet.

A lényeg az, hogy lemértem a lábost üresen. Aztán lemértem úgy is, mikor már benne volt az ecet, víz, cukor; plussz lemértem egy külön kis tálkában a darált paprikát. A kettőt összeadtam, így könnyű volt kiszámolni, mennyi zselésítőt keverjek a darált paprikába.

Tehát: gumikesztyű ajánlott! A csiliknek levágtam a zöld szárrészét, aztán kipödörgettem belőlük a magot. Nem kell félbevágni, mert ha levágjuk a csumarészt, két ujjal megfogva a kis paprikákat, ki lehet pödörgetni belőle a magokat. Tulajdonképpen a magokhoz, eréhez hozzá sem kell érni. Azért így is csíp, szóval aki félti a kezét, húzzon kesztyűt. Tehát így egyben, magok nélkül robotgépbe tettem őket, mellé a megtisztított 2 kápiapaprikát is, nagyobb darabokra vágva. Fél decinyi vizet is hozzáadtam, mert így könnyebben darálta a gép, mert nagyon kicsi ez a mennyiség. Tehát ledaráltam.


Föltettem a cukrot főni az ecettel, csipet sóval, vízzel. Én kevergettem, s mire fölforrt, szépen áttetszővé is vált, mert a cukor elolvadt benne. Közben a darált paprikához hozzákevertem a zselésítőt, és így adtam a forrásban lévő ecetes cukorsziruphoz. Mikor újra fölforrt, hagytam még forrdogálni cirka 5 percig, hogy lemenjen a habja és hogy a cukorszirup is átvegye a szép színt, és összeálljanak az ízek is.
Kis üvegcséket alaposan kimostam, mikróba 1 percre betettem 800 Wattra, így csírátlanítottam őket. A zselét kimeregettem az üvegekbe, tetejükre folpackot tettem, majd rá a tetőt. Fejre fordítottam őket fél percre, majd szárazdunsztba tettem.

dinnye, mangalicasonka és csilizselé - fantasztikus hármasság!

Mesés. A színe, az íze, az illata, az édessége. Mihez jó? Sajtokhoz. Nagyon el tudom képzelni jóféle camamberttel például. Húsokhoz. Levesekhez. Főtt tojáshoz. Ropogtatnivalókhoz. Görögdinnyéhez! És ahogy Nigella is ajánlotta: igazán csodálatos ajándéknak is.

2012. június 1., péntek

Rebarbara jam



Miért szeretek tanítani? Talán azért, mert olyan az egész, mint valami izgalmas halászat. Az ember nem tudja, mit fog, mit emel ki a tenger mélyéből. A válasz érdekel, amit kapok. Olyan izgalmas, ha igazán megértenek.

(Agatha Christie)




Hugoméktól kaptam tegnap egy csokor rebarbarát, frissen a kertjükből szedve. Jam készült belőle.

Hozzávalók:
1 kg és 10 dkg (az enyém ennyi volt tisztítás után) rebarbara,
1 kg és10 dkg kristálycukor,
1 citrom leve,
csipet só,
1,5 tasak Haas 3:1 zselésítő,
6 dl víz.

A rebarbarát alaposan megmostam, aztán fél centis kis darabokra vágtam. Egy citrom levét ráfacsartam és lecukroztam. Hagytam állni 12 órán át, majd föltettem 6 dl vízzel főni. Csipet sót is tettem bele. Addig főztem, míg a szárdarabok megpuhultak (cirka 20 perc), aztán elkevertem benne a zselésítőt is. Főztem még 5 percig, majd csírátlanított üvegekbe töltöttem. Tetejüket folpackkal és csavaros tetővel lezártam. (A folpackra tettem egy-egy csipet szalicilt is.)
Száraz dunsztban hagytam kihűlni.
A rebarbaralekvár ízesíthető is, de én most kíváncsi voltam, milyen alanature az íze. Finom, pikáns, savanykás, az egresre emlékeztet az íze.
Fűszerei lehetnek: gyömbér, kardamommag, fahéj, szegfűszeg, vanília, csillagánizs, ánizs. Ezek közül bármelyik jól illik a rebarbara karakteréhez szerintem.


2012. április 17., kedd

A tél utolsó maradványa - sütőtöklé

.

Az emberi élet figyelemre méltó paradoxona, hogy épp az, amitől a leginkább félünk, a legnagyobb bölcsesség forrása. Legnagyobb balgaságunk a legjobb elrugaszkodási pontunk. Senki sem válhat bölccsé anélkül, hogy ne lenne szörnyen ostoba. Erósz révén tanuljuk meg az igazságot, bűn révén az erényt.

(Carl Gustav Jung)




Még röjtögettem egy sütőtököt a gyümölcsöstálamban hetek óta. Ideje volt felhasználni. És lapultak reszelt héjú narancsok is mellette. Leveshez most nem volt hangulatom, így ivólé lett belőlük.

Hozzávalók:

80 dkg sütőtök (hámozva-tisztítva),
2 narancs leve,
1 fél citrom leve,
1,5 liter víz,
csipet só,
ízlés szerint cukor vagy méz (én 20 dkg cukrot tettem bele).



A sütőtököt meghámoztam, kivájtam, felkockáztam és másfél liter vízben feltettem főni a citrusok levével, a cukorral, csipet sóval. A tök puhulásáig főztem, majd botmixerrel jó simára, krémesre alakítottam.
Kihűlés után azonnal fogyasztható. Ha szeretnénk eltenni, akkor forrón keverjünk bele egy nagyobb késhegynyi nátrium-benzoátot, tegyük csírátlanított üvegbe, dunsztoljuk ki és mehet a kamrapolcra. Ha nem akarunk bele tartósítót tenni, akkor folpackkal zárjuk le az üvegeket, erre tegyünk egy csipet szalicilt vagy n.b.-ot, csavarjuk rá a kupakot is így tegyük dunsztba.
(A nátrium-benzoát meleg hozzávalókba teendő, a szalicilt viszont nem szabad főzni!)




Nagyon finom. Dúsíthatjuk almával, vagy körtével is akár. Természetesen a sűrűségén tetszés szerint alakíthatunk, csak vizet kell adni hozzá, ha sűrűnek tűnik. Fűszerezhető is, például jól illik bele a friss gyömbér vagy a kardamom, vagy a vanília, vagy a menta, stb... Bátran lehet kísérletezni.

2012. március 20., kedd

Egy szupertitkos ital receptje: Cola házilag

.

Szervusz, Laitana. A nevem Josep Mascaro. Százkét éves vagyok. Szerencsés fickónak érzem magam. Mert megszülettem. Ahogy te is meg fogsz hamarosan. Mert átölelhettem a feleségemet. Mert ismerhettem a barátaimat, és el is búcsúzhattam tőlük. És szerencsésnek, mert még mindig itt lehetek.
Miért jövök el ma hozzád?
Mert mindenki azt mondja majd, hogy rosszabbkor nem is születhettél volna. Válság van. De hidd el, ettől csak erősebb leszel. Megéltem én már ennél nehezebb időket is, de a végén úgyis csak a jóra emlékszik az ember.
Ne vesztegesd az időd értelmetlen dolgokra, inkább keresd meg azt, ami igazán boldoggá tesz. Mert az idő rohan. Én már 102 évet megéltem, és remélem, adatik még pár. Az élettel az a baj, hogy néha túl rövidnek tűnik. Használd ki minden percét., mert azért jöttél erre a világra, hogy boldog légy.

(Coca-cola reklám szövege)




Eszter befőz oldalán találtam a receptet (Ő pedig a New York Times-ban olvasta), és persze roppant kíváncsi lettem, tényleg hasonlít-e a kólára a szörp íze? Nos. Nem lehetne eladni kólaként, de finom, fűszeres szörpital lett belőle. Én módosítottam a receptet a közbeni kóstolgatások alkalmával. Azt hiszem, a végső változat sokkal inkább hasonlít erre a híres italra. No nem nagyon, de nyomokban azért igen. :) A kóla egyébként kokacserjéből készül (az ízesítésére pedig kóladiót használnak), ami a kokain alapja is. Bár ma már állítólag nem tartalmaz - vagy csak minimális mértékben - kokaint az ital, szerintem mégis ennek köszönheti nagy rajongótárborát. A télen többször is vettem, és saját tapasztalatból mondom: bizony függőséget okoz. Akármit is állítanak róla, nem csak az ízéért szeretjük. Élénkítő hatását is a kokacserjének köszönheti.
A Wikipédián elolvashatod, mi e híres ital hiteles története, ki találta fel, miért, mikor palackozták először és hogyan lett világhírű. 
Nem is tudom. Lehet hogy nekem is titkosítanom kéne a receptemet?! :))

Az eredeti New York Times-os receptet Eszternél olvashatod, ide a saját változatomat teszem közzé. Valóban érdemes rögtön duplázni vagy triplázni vagy négyszerezni is akár a mennyiséget, mert az alapreceptből igen kevés szirup lesz. Sokkal sűrűbb egyébként, mint egy szörp, ezért legalább hatszorosan lehet szódázni. Ja. És iszonyúan habzik, ezért javaslom először szódával megtölteni a poharat, aztán beletenni a szörpöt és elkeverni.
Tehát ez a legkisebb adag receptje.



Hozzávalók:
1 közepes méretű narancs reszelt héja (vagy 2 csepp 100%-os, tiszta narancs illóolaj)
1 nagy citrom reszelt héja (vagy 2 csepp 100%-os, tiszta citrom illóolaj),
1/8-ad teáskanál őrölt fahéj vagy egy 5-10 centis egész fahéjrúd,
2 szegfűszeg,
1 kissé megtört szegfűbors,
2 csapott teáskanál fekete tea (nem filteres, én Earl Grey-t használtam)
1/8-ad teáskanál frissen reszelt szerecsendió
1 cikkely csillagánizs (nem egy egész!)
2 teáskanál szárított levendulavirág
1 teáskanál reszelt friss gyömbér
4 centis vaníliarúd, félbevágva (vagy 2 csepp 100%-os, tiszta vanília illóolaj)
1/4 teáskanál citromsav
300 g cukor (karamellizálva szerintem igazibb, főleg ha nincs barna nádcukrunk, akkor mindenképpen karamellizáljuk a cukrot)
10 dkg sötétbarna nádcukor,
1/2 liter víz.

Az összes ízesítőt fél liter vízzel felforraljuk, és kis lángon fedőt rátéve főzzük 20 percig. Majd átszűrjük egy vászondarabon, visszatesszük a lábosba és hozzáadjuk a cukrokat is. Ha nincs barna cukrunk, akkor előtte karamellizáljuk meg a cukrot. Ha van, akkor nem szükséges. A cukorral még főzzük nagy lángon cirka 5 percig. Csírátlanított üvegekbe töltjük (már ha többszörös mennyiséget készítettünk) és szárazdunsztba tesszük. Ha csak dupla vagy tripla adagot készítettünk, nem szükséges, mert hamar el fog fogyni. Emellett nagyon tömény, inkább szirup, mint szörp, ezért szerintem nem is nagyon tud megromlani a magas cukortartalom miatt.




2012. február 4., szombat

Ananászlekvár kísérlet

.
Volt egy fél ananászom. És annyira megihletett a narancslekvár, hogy befőztem ezt is. :) Míg a narancslekvárommal maradéktalanul elégedett vagyok, addig ezzel nem. De. Most már tudom, legközelebb hogyan csinálnám. Egyébként így sem rossz, csak nem produkálta az általam várt nagyon intenzív ananász-ízt. De ezen lehet egy egyszerű technikával javítani.




Mint tudjuk, a cukor és a só a két legerőteljesebb és természetesebb ízfokozó.
Én általában nem cukrozással kezdem a lekvárjaim főzését (bár így is lehet és sokan így főzik a lekvárokat), csak a végén adom hozzá. Itt is így jártam el. De az ananász - főleg ha ilyen kevéssé édes, nem érett darabot sikerül vennünk - nem igazán erőteljes ízű gyümölcs, nem olyan mint pl. a narancs, citrom vagy a piros bogyós gyümölcsök. És nagyon rostos is, kevés leve van.



















Tehát. Ahogy legközelebb csinálnám.
Először is igyekeznék érettebb, édesebb darabot választani. Aztán a tisztítás után kicsire felkockáznám, majd lemérném, és a gyümölcs kilójánként 60 dkg cukrot számolva lecukroznám. Krumplinyomóval jól megdögönyözném-nyomiszkolnám, hogy adja ki a levét és hogy a cukor jobban átjárhassa. Hagynám állni fedő alatt 24 óráig.
Aztán a gyümölcs súlyának (cukor nélküli súlyának) a 80 százalékányi vizet hozzáöntve föltenném főni. Vagyis egy kiló gyümölcshöz 8 dl vizet adnék. Kis lángon pötyögtetve főzném jó másfél-két órán át, időnként alákevergetve, nehogy leégjen.
A főzés félórájánál adnék hozzá 1 citrom levét és csipet sót. Főzném még, majd kóstolnám. Ha úgy ítélném, még kell bele valami - cukor, citromlé -, pótolnám. A vége felé botmixerrel lekvárosítanám, vagyis hogy ne maradjanak benne nagyon nagy darabok, csak kisebbek és rostok. Addig főzném, míg megváltozik kissé az illata (karamellás árnyalatot kap) és sűrűbben kezdene pötyögni. Végül ebbe is kellene némi sűrítés, mert az ananásznak sincs igazán magas pektintartalma. Tehát kevés agar-agart ebbe is tennék, hasonló arányban, mint a narancslekvárba. Vagyis literenként 1 csapott teáskanállal tennék bele.
Jó hogy csak fél ananászom volt... legközelebb így csinálom majd. Még egy ötletem van. Víz helyett adhatunk hozzá valamilyen tartósítószer-mentes, 100%-os ananászlevet is, akkor tutira jó intenzív íze lesz.



Kitűnő kaláccsal, vajjal, de sütikhez is, vagy az örök klasszikus gyümölcsjoghurthoz is: pohárban alulra teszünk 1-2 centinyi ananászlekvárt, rá pedig sűrű natúr joghurtot. Pont ahogy a bolti összekeverős joghurtoknál. Csak ez tényleg ananászból van és nincs benne más csak cukor és egy kevés agar-agar. Egyébként én gyümölcsjoghurtot sosem veszek a boltban, mindig az eltett lekvárjaimból készítem. Össze is lehet eleve keverni, s úgy poharakban kínálni. A narancslekvár is isteni így. De az összes többi is: eper, málna, sárgabarack, ribizli. Kitűnő reggelire vagy könnyű vacsorának.
A fél ananászból, ami tisztítás után tisztán 60 dkg gyümölcsöt adott, nyolc kis erőspistás üvegnyi lekvár lett. Egy nagy ananász 1 kiló 80-90 dkg általában. Ebből kinyerhető 1 kiló 20-30 dkg gyümölcs. Szóval egy ananászból is jó sok lekvár kijön. Én 450 forintért vettem ezt a termetes darabot. Ha kiszámoljátok, megéri lekvárt főzni. Még így télen is.
Legközelebb a kiwilekvárral jövök. :)) Éljenek a trópusok! :)

2012. január 31., kedd

Narancslekvár

Nohát sosem gondoltam volna, hogy egyszer narancslekvárt fogok eltenni. De a helyembe jött Olaszország, így kénytelen voltam - ki tudna ellenállni a befőzésnek ha olyan narancsokat kap, amik még előtte nap Nápoly környékén a fán csücsültek és ráadásul vegyszermentesen? Szóval ez a narancs sokkal sárgább, kicsit se savanyú és nem is a miénk, Bástya elvtárs...:)
Elkezdtem bogarászni a neten, mert azt sejtettem hogy nem egyszerű történet, hiszen a narancsnak gyakorlatilag nincs húsa - színtiszta nyárízű folyadékot rejtenek az izzó narancsszín gömbök. De ettem már nagyon finomat, és azt hiszem, az angol lekvár volt. Anyukám próbálkozott egyszer vele, de a végeredmény egy nagyon jó narancsszirup lett, amiben guszta kis szálacskákként úszkáltak a vékonyra vágott héjak. Így tehát azt sejtettem már, hogy ennek a finom gyümölcsnek minden része felhasználandó - így a fehér része is. Ráadásul azt is tudom, hogy a pektin (zselésítő anyag) mindig a héjban található, bármilyen keveset is tartalmazzon az adott gyümölcs.
Mindenképpen olyan receptet kerestem, aminél 24 óráig vízben kell áztatni a gyümölcsöt. Mert tapasztaltam már citrom esetében, hogy ez a módszer jelentősen csökkenti a héj alatt található fehér rész keserűségét, ráadásul a hosszú áztatásnak köszönhetően az illóolajok és a gyümölcs ízanyagai jobban kioldódnak. Azon viszont meglepődtem, milyen nagy mennyiségű cukrot írt mindegyik recept. Pedig én sem szoktam kevés cukorral eltenni a lekvárjaimat...
Azt már tőlem megszokhattátok, hogy csak hagyományos lekvárt teszek el, vagyis sokáig főzötteket, nagy cukortartalmúakat. Mert 1.: valóban korlátlan ideig elállnak és sokkal kevéssé romlékonyak, 2.: sokkal intenzívebb ízűek, mint a dzsemfixes társaik, 3.: épp ezért sokkal kisebb adag is sokkal erőteljesebb ízélményt produkál, ezért takarékosabb is. Látszólag kevesebb lesz a hagyományos lekvárból, mint a gyorsított változatosból ugyanannyi gyümölcsből, de csak látszólag, mert sokkal töményebb és a mennyiséget a cukor amúgy is visszapótolja. Ja és 4.: a dzsemfix nagyon drága, tehát amit megspórol a kedves háziasszonka a cukron, azt visszakölti dzsemfixre. Szóval én maradok a hagyományos lekvároknál. Ó, igen, 5.: a hagyományos lekvár sütésálló, nem folyik lévé ha egy kis hő éri.
Viszont ebbe a narancslekvárba tettem egy kevés agar-agart, mert hiába főztem először 2 órán át, aztán a cukorral még jó félórát, nem bíztam benne, hogy valóban lekvár sűrűségű lesz, mire kihűl. Így egy kevés zselésítő mégis került bele. És jól is gondoltam, mert így lett tökéletes. A receptet itt találtam. A mértékegységeket átváltogattam: 1 csésze = 240 ml, 1 font = 45 dkg




Hozzávalók:

1,5 kg narancs,
1,9 liter víz,
2,7 kg cukor,
1 csipet só,
1,5 darab citrom leve,
5 csapott teáskanál agar-agar.


A narancsokat természetesen azért alaposan megmostam, majd héjastul felkarikáztam és kockáztam. Felöntöttem vízzel és 24 óráig állni hagytam. Aztán főztem forrástól számítva 2 órán át kis lángon, fedőt félig tettem rá, nehogy az összes vizet elfője. Ekkor botmixerrel kicsit pépesítettem, de nem nagyon, hogy kissé rusztikus maradjon, látszódjanak benne a narancshéjdarabkák is. Ezután ízesítettem citromlével, csipet sóval és cukroztam. Még jó fél-háromnegyed óráig főztem közepes lángon, majd a kevés vízben oldott agar-agart is hozzákevertem. Pár percig még főztem, hogy az agar-agar teljesen feloldódjon. Csírátlanított üvegekbe töltöttem, folpackot tettem a tetejükre, rá egy csipenyi szalicilt, erre a tetőt és fél percre fejre is állítottam az üvegeket. Aztán szárazdunsztban hagytam őket kihűlni. Nem kis mennyiség, körülbelül 3,5-4 liternyi lekvár lett belőle.





Eszméletlen finom. A keserűségét szinte teljesen elvesztette, épp csak leheletnyit érződik a lekvárban, épp annyira, amennyire kell, és a sok cukor ellenére sem émelyítően édes. Tökéletes. Ma sütök hozzá foszlós kalácsot. Vajjal, kaláccsal valami mesés lesz. Van ígéretem citromra is - abból is lekvárt tervezek, ugyan ezzel a módszerrel.
Csodálatos, üvegben eltett mediterrán nyár... :)

p.s.: egyetlen dologtól lehet keserű: ha benne hagyjátok a magokat. Az tényleg megkeseríti, de a héj nem.