2015. május 29., péntek

A világ legcsodálatosabb levese :)


Mindig a felnőttek győznek. Soha többé nem lázadozom. De egyszer majd mindketten ugyanannyi idősek leszünk. Nem fogom megcsípni, megkarmolni, megpofozni, megverni, nem fogom a haját húzni, és nem lököm le a lépcsőn. Csak farkasszemet nézek vele, és halkan azt mondom:
– Itt ez a margaréta, nővér. Tépje ki egyenként a szirmait, és akkor megtudja, mennyire szereti magát az Isten.
Remegve és ügyetlenül tépdesi majd a szirmokat. Én pedig derűs nyugalommal nézek rá.
– Isten szeret, nem szeret, szívből, igazán.
– Folytassa, Marie-Josèphe, és ne próbáljon csalni! Az utolsó szirom megmutatja az igazságot, az Úr igazságát.
És aztán elfordulok tőled, ott hagylak a lépcső tövében.
    Megtilthatod, hogy Guenaud növendék elhagyja az intézetet, de nem akadályozhatod meg, hogy Kisdarázs kiszökjön, hogy virágos réteken ugrándozzon, hallgassa a a pacsirta dalát, hogy vakító kékre fesse át az ég szürke színét, hogy télen, amikor hideg van, három napot rajzoljon a képre és mintát a holdra, hadd nevessenek a csillagok, nem akadályozhatod meg, hogy úgy ficánkoljon, mint a törpeharcsák a Voulzie-ban, hogy ő ébressze kukorékolva a kakast, hogy szelek szárnyán elrepüljön a fecskékkel, hogy a tavasz örömére cseresznyevirágot tűzzön a hajába, hogy megcsiklandozza a mohán alvó pillangót, hogy mezítláb gyalogoljon a sárban, hogy beburkolózzon egy rózsaszín, lila vagy éjkék felhőbe, és onnan nézze az aranysárgán izzó, majd az alkonyat szellőjében hűsölő búzatáblákat.

Viviane Villamont: Kisdarázs 



Ez a leves a világ egyik legfinomabbja. Mesés. És alig pár hozzávalóból áll - egy gyermek is el tudja készíteni -, mégis... és épp ezért, egy csoda. Persze a csodákhoz és a gyermeki egyszerűséghez néha nagyon kanyargós ösvényeken jutunk el...
A vargánya ízét semmi sem erősíti meg s hozza ki ennyire, mint ez az egyszerű kis leves. "Egyszerű kis leves" - írom, de valójában csak felsőfokokban lehetne beszélni róla. Az érzékek mámora, ha kóstolod. Nem lehet nem szeretni.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg burgonya (agriát használtam),
2 dkg szárított vargánya,
só,
4 dkg vaj,
2 dl tejszín,
citromos kakukkfű.

A vargányát 3 dl meleg vízbe áztattam. A burgonyát meghámoztam és annyi sós vízben, ami épp ellepte, föltettem főni. Amikor megpuhult, botmixerrel tényleg és nagyon krémesre alakítottam. Beletettem a már puha vargányákat és hozzáöntöttem az áztatólevet is óvatosan, mert az alján lehet homok vagy földszemcse. Tejszínt is tettem hozzá. Még plusz vízzel lehet alakítani az állagán, ki mennyire sűrűre vagy krémesen szereti. Végül a vajat is hozzákevertem, szépen beleolvad a levesbe, sűríti és gazdagítja. Kóstoltam, ha só kellett bele, pótoltam. Végül, mikor már lezártam, friss citromos kakukkfűlevélkékkel szórtam meg.
Citromos kakukkfű híjján friss zsályával is mennyei, vagy normál kakukkfűvel is, vagy bazsalikomlevelekkel, vagy akár friss és nagyon leheletnyi rozmaringgal is jó, no és kaporral vagy petrezselyemzölddel is. De nekem a citromos kakukkfű az egyik legszeretettebb fűszerem, így soha nem készíteném mással. :)
Az egyszerű, de erőteljes ízek harmóniája ez a leves. Egyszerűen varázslatos. Már többször készítettem, de mindig olyan gyorsan elfogyott, meg annyira evidens is volt, hogy most jutott csak eszembe megörökíteni is.

8 megjegyzés:

Bodzás Vendégház írta...

Annyira sok szeretettel írtál róla -és az általam is olvasott Kisdarázs-idézet is tetszett ide-, hogy ha nem épp tejbe-hömbölét csináltam volna tegnap, akkor már ma elkészíteném.
A tejbe-hömböle nálunk egy tejes krumplilevest takar...ennél többet majd egyszer a blogomon...

duende írta...

:) :) :)

Anikó írta...

na ezt megcsinálom, van is mindenem hozzá, a vargánya fagyasztott, de az ugyanolyan jó:-))))

duende írta...

:) Az áztatóvíztől kap nagyon jó ízt a leves, nem tudom ezt frissel hogyan lehetne megcsinálni... Lehet én úgy csinálnám, hogy vajon jól megpirítanám a vargányát, és azt a jó ízű vajat adnám a leveshez, és turmixolás után pedig bele lehetne tenni a megsült vargányaszeleteket is.

Az amatőr hagyományörző írta...

A vargányalevest én is nagyon kedvelem , de nálunk általában friss vargányából készül és tejfölös habarással , petrezselyemzölddel és frissen őrölt fekete borssal fűszerezzük . Amit itt olvastam az a gombalevesnek egy másik dimenziója , olyan módon írsz róla mintha az a gomba eszenciája lenne és csak szuperlatívusszal lehetne illetni , ezért mindenképpen ki fogom próbálni !

duende írta...

:) Egyébként itt zalában is úgy készül, ahogy írtad, de nekem valahogy nem annyira "magyaros" gyomrom van, szóval azt a fajtát ritkábban készítem, ezt sűrűbben, mert tényleg nagyon finom. Talán azért, mert a szárított vargányának az aromája koncentrált (vagy 5-ször erőteljesebb ízű, mint a friss), és mert annyira egyszerű ez az alap, amibe beleteszem, hogy nagyon erőteljesen kijön az íze. És fincsi krémes maga a leves. Sz'val én nagyon szeressem. :)

Unknown írta...

Valóban egyszerű és finom volt. Még van a kamrában szárított vargánya, ezért ez egy nagyon jó ötlet volt arra, hogy használjam. Én zsályával ízesítettem. Köszönöm.

duende írta...

Szívesen! :) Zsályával is mennyei! Legközelebb én is használom valamihez, mert már túlburjánzik a virágládámban lassan. :)