Üvegbe zárt szenvedély

.

Bátran és szorongás nélkül sodródj tehát. Igaz, hogy így kiengeded kezedből életed irányítását. De ha döntesz, akkor is. Tehát bízd magad inkább a sorsra vagy a Halhatatlan Istenekre vagy a karmádra -  ahogy tetszik - , tedd le a saját életed előrelátó szervezésének reménytelenül cipelt terhét. Ahogy Horatius írja: Légy bölcs. Élvezd a mámort.

(Popper Péter)



 

És igen. Bizony. Tényleg ilyen színe van. Izzó rubinpiros gyöngyöcskék korallpirospiros tengerben. Annyira tudok gyönyörködni benne. Tudom, lökött vagyok. Mert egész délután csak néztem, néztem az üvegcséket. Teljesen elvarázsolt a látvány. És nem csak az. Az íz is. Hihetetlenül finom. Kihozza a csili fantasztikus, csodálatos aromáját. És itt nem a csípősségére gondolok - arra is persze -, hanem a csili semmihez sem fogható ízére. Illatára. Hát, Nigella zseniális, hiába.
Még télen láttam a karácsonyi adásban, és már akkor szemet vetettem rá. És most érik a csili a kiskertemben, így nem várhattam tovább vele. Csilirajongóknak kötelező! Maga a mámor.

Az az igazság, hogy nem kerestem elő a felvételt, mert még mindig kutatnék (nem vagyok egy régész típus), ezért a neten néztem utána, és meg is találtam ToPliszt blogján. Persze nem követtem teljesen a receptet, mert menet közben alakult ahogy kóstoltam, meg nem volt itthon fehérborecetem. De az arányokat megtartottam (körülbelül, mert nem akartam nagyon savanykássá tenni),  helyette mézecettel készítettem. Amit elírok, csak egy kísérleti, nagyon kis mennyiség. Érdemes triplázni, vagy négyszerezni.

Miből mennyi került az én zselémbe? 
Kettő kisebb kápiapaprika,
10 csilipaprika ( a kettő együtt ledarálva 15 dkg lett)
- ez az a nagyon kicsi, de brutális fajta -,
35 dkg cukor,
1 dl mézecet (fehérborecet),
1 csipet só,
4,5 dl víz
és a tasak leírása szerinti mennyiségű 3:1 befőzőcucc:
ez ennyi mennyiséghez nekem 2 dkg-ra jött ki. De beletehetjük az egész tasaknyi zselésítőt is, akkor sem lesz túl kemény a zselénk.
(A tasak 2,5 dkg-os.) Nem Oetker, hanem Haas.
Ha nincs fehérborecet kéznél, akkor a sima mezei ecet is megteszi, csak abból kevesebb kell: tehát először jóval kevesebbet tegyünk bele és kóstolgassuk, apránként adjuk hozzá a sima ecetet.

A lényeg az, hogy lemértem a lábost üresen. Aztán lemértem úgy is, mikor már benne volt az ecet, víz, cukor; plussz lemértem egy külön kis tálkában a darált paprikát. A kettőt összeadtam, így könnyű volt kiszámolni, mennyi zselésítőt keverjek a darált paprikába.

Tehát: gumikesztyű ajánlott! A csiliknek levágtam a zöld szárrészét, aztán kipödörgettem belőlük a magot. Nem kell félbevágni, mert ha levágjuk a csumarészt, két ujjal megfogva a kis paprikákat, ki lehet pödörgetni belőle a magokat. Tulajdonképpen a magokhoz, eréhez hozzá sem kell érni. Azért így is csíp, szóval aki félti a kezét, húzzon kesztyűt. Tehát így egyben, magok nélkül robotgépbe tettem őket, mellé a megtisztított 2 kápiapaprikát is, nagyobb darabokra vágva. Fél decinyi vizet is hozzáadtam, mert így könnyebben darálta a gép, mert nagyon kicsi ez a mennyiség. Tehát ledaráltam.


Föltettem a cukrot főni az ecettel, csipet sóval, vízzel. Én kevergettem, s mire fölforrt, szépen áttetszővé is vált, mert a cukor elolvadt benne. Közben a darált paprikához hozzákevertem a zselésítőt, és így adtam a forrásban lévő ecetes cukorsziruphoz. Mikor újra fölforrt, hagytam még forrdogálni cirka 5 percig, hogy lemenjen a habja és hogy a cukorszirup is átvegye a szép színt, és összeálljanak az ízek is.
Kis üvegcséket alaposan kimostam, mikróba 1 percre betettem 800 Wattra, így csírátlanítottam őket. A zselét kimeregettem az üvegekbe, tetejükre folpackot tettem, majd rá a tetőt. Fejre fordítottam őket fél percre, majd szárazdunsztba tettem.

dinnye, mangalicasonka és csilizselé - fantasztikus hármasság!

Mesés. A színe, az íze, az illata, az édessége. Mihez jó? Sajtokhoz. Nagyon el tudom képzelni jóféle camamberttel például. Húsokhoz. Levesekhez. Főtt tojáshoz. Ropogtatnivalókhoz. Görögdinnyéhez! És ahogy Nigella is ajánlotta: igazán csodálatos ajándéknak is.

Megjegyzések

hankka üzenete…
Hát, ha te lökött vagy, akkor én is! Csodásak, gyönyörűek, meseszépek! Holnap reggel indulok chilit venni! :)
Daisy üzenete…
Ez nagyon jó!
Ilyenem még nincs, de kell nekem is.
duende üzenete…
Daisy, ha szereted a csilit, nagyon fog ízleni. :)
Erdokóstoló üzenete…
Hát ilyen szín nincs is, gyönyörűek! (Én is szoktam gyönyörködni a jól sikerült műveimben, ennyi kell!)
duende üzenete…
Erdőkóstoló: Ugye? Annyira szép... :)
Mézeskalács üzenete…
Nigella szerintem is fantasztikus, a ezek a csodák pedig meseszépek!:) Éppen pár napja vettem egy cserepes chili paprikát, azt hiszem nincsenek véletlenek:)
Kriszta üzenete…
Én nem szeretem a chilit, de ezek a képek, ezek a színek. Wow...
Gyönyörű! Meg is értem, hogy gyönyörködsz bennük. Én is.
duende üzenete…
Mézeskalács, köszi szépen. :)


Kriszta: :) Nem is raktam még mindig be a spájzba... :))
sedith üzenete…
Vagy 10 évvel ezelőtt készítettem egyszer hasonlót. A húgom hozott egyszer Magyarországról egy nagyon-nagyon édes, de rettentően csípős csiliszószt, és azt mondtam, ilyet én is csinálok. Nem tettem bele zselésítőt, eléggé sűrű volt magától is. Sem tartósító nem kellett bele, hiszen a sok cukortól nem romlott el. Az érdekes csak az volt, hogy akkoriban csak én ettem, és én is nagyon keveset. Az adag, amit készítettem, több évig eltartott, sőt, még osztogattam a szomszédoknak is.:)

Nagyon szép színe van a tiednek. És biztos nagyon finom is.
duende üzenete…
Sedith: igen, az eredeti ázsiai csiliszósz nem zselés, ez már szerintem Nigella találmánya, hogy zselét készített belőle.
Hát nálunk sok esélye nem lesz a hosszas létre e földön, mert kedves uram tegnap egy egész üveggel megevett belőle. Teljesen odáig van érte... Úgyhogy kénytelen leszek még egy adagot készíteni belőle, mert ha így fogy, a nyár végét sem éri meg. :))
Az a különleges benne, hogy ha az ember natúr csilit eszik, a csípősség érzet falatról-falatra fokozódik. Ennél a zselénél nem, nem érzed egyre erősebbnek. Egyszerre édes, csípős és kissé savanykás. Tényleg eszméletlen finom.
Köszi! :)
sedith üzenete…
Nálunk még most is csak én vagyok a csípős-kedvelő. Bár régebbhez képest most már a férjem is megeszi az enyhén pikáns ételeket. Én tudom, hogy ez nagyon finom lehet! Meglehet, hogy idén mégiscsak készítek egy kisebb adagot!:)
Kata üzenete…
Fúúúú, ez maga a gyönyörűség!! látványra és ízre is biztosan, én is imádnám, az biztos. Pont tegnap néztem a kertben, hogy végre nem 2-3 darab van a bokrokon, hanem sokkal több, már csak meg kell pirosodniuk:)
Tálaló üzenete…
Már a színe is annyira szenvedélyes:))

Fiatal és óvatos a barátságom a chilivel.Mert nem nagyon bírom a csípős ízeket.
De a chili tényleg nagyon különleges ízű,és ha teljesen kikaparom a magját akkor meg tudom enni a vele készült ételeket.

Kipróbálom,és ha nem ízlik legfeljebb elajándékozom:)
duende üzenete…
Sedith: :)

Kata, ugye? Én még mindig gyönyörködöm... :)
Ez egy kisebb mennyiség, egy próbát megér. :)

Tálaló: Tegyél bele kevesebb csilit, és akkor nem lesz nagyon csípős, csak olyan lájtosan. És ha nem ízlik, tényleg remek ajándék is, bárkinek is adod, el lesz ragadtatva tőle, mert annyira különleges és szép! :)
Névtelen üzenete…
Lehetnék én az első, akit megajándékozol vele? : )))
Zsóka üzenete…
Gyönyörű és bizonyára nagyon finom. Mi is nagyon szeretjük, és szoktam is csinálni.
duende üzenete…
Köszi szépen Zsóka! Engem meglepett, milyen isteni. Pedig imádom a csilit... :)
Éci üzenete…
láttam a flickr-en egy csudálatos fotót csilizseléről - azóta keresek vm receptet hozzá. ezt köszi nagyon, próbálom hamarost. (a poharas csilis kép kimondottan jó. ügyes vagy!)
duende üzenete…
Kedves Éci, köszi szépen! :) Remélem ízleni fog! :)
Illéskrisz Konyhája üzenete…
Megcsináltam, hát ez valami csoda! Köszönet érte!!!
Anikó üzenete…
Duende ez valami csodás látvány, mivel imádom az erőset, az íze is biztosan.
Gratulálok hozzá nagyon:-)))
Rebarbara üzenete…
Most állok neki elkészíteni:)Köszi a remek ötletet!!tök jók a képeid:))
duende üzenete…
Illéskrisz: Örülök hogy ízlik! :) Szívesen! :)

Anikó: köszönöm. :)

Rebarbara: remélem, neked is ízlik majd! :) És köszönöm!