2010. augusztus 17., kedd

Vargányás krumplileves - zalai tájétel

Iszogattunk, fecsegtünk, a bor hamar a fejembe szállt. Láttam, hogy arca kivörösödik, kopasz fején verejtékcsöppek gyöngyöznek; rajtam meg valahogy bő lett a ruha, alig éreztem a testemet, a fejem meg mint könnyű léggömb, föl akart szállni a magasba. A kertet, az akáclombokat, a piros nyelvű kis pulikutyát, de még az ő csillogó szemeit is mintha álmodtam volna... szinte észrevétlenül elillant az a rögeszmém, hogy minden "valóságos".
Szabad lettem.
Szabad, lebegő, kötetlen.
És ekkor rám pillantott a kisöreg, s azt mondta:
- Most úgy vagyunk, ahogy köll!
 (Müller Péter: Boldogság) 




Ez a leves igazi jellegzetes zalai finomság. Mostanában rengeteg az erdei gomba, s mifelénk különösen gazdag a vidék vargányában. Aki nem is jut ki az erdőbe, a piacon megveheti - most csak 1200 forint kilója ennek az ínycsiklandó finomságnak.
 

Hozzávalók 4 főre:
30 dkg vargánya,
2 nagyobb-közepes burgonya,
1 közepes fej vöröshagyma,
3-4 evőkanál olaj,
1 mokkáskanál pirospaprika,
só,
frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyemzöld,
2 dl tejföl,
1 csapott evőkanál liszt.
Ha savanykásabban szeretjük:
1 teáskanálka enyhe gyümölcsecet,
vagy kevés citromlé is mehet bele a végén.

A vöröshagymát apró kockákra vágva az olajon dinsztelni kezdjük, a darabokra vágott vargányával együtt. Először kis lángon, kevés sóval, borssal. Majd ha a hagyma már üveges, nagy lángon zsírjára sütjük az egészet. A végén hozzákeverjük az apróra vágott petrezselyemzöldet is, a pirospaprikát is, majd fölengedjük hideg vízzel. Beletesszük az apróbb kockákra vágott burgonyát is, még sózzuk és puhára főzzük. A tejfölt kikeverjük a liszttel csomómentesen, aztán a leves levéből keverünk hozzá, s végül a fölhigított habarást a leveshez adjuk. Még 2-3 percig forraljuk.
Friss házikenyeret kínálunk mellé, és egy pohár jóféle száraz fehérbor sem esik rosszul utána.
Nagyon-nagyon finom, laktató, gazdag leves.





Ezt a levest itt Zalában főzik télen is, tavasszal is, mikor nincs friss vargánya. Olyankor szárított darabokat áztatnak langyos vízbe, és azt adják a leveshez.

10 megjegyzés:

Raindrop írta...

Isten hozott! :)
Remélem jót pihentél!

Ms. Poppy írta...

Nem is tudtam, hogy ez Zalából származó étel, pedig én is ott nőttem fel. Kiskoromban nem szerettem a vargányát, valahogy olyan nyálkás állaga és túl jellegzetes íze volt. Felnőve sokmindent másképp látok. Ezt is.
Én is üdvözöllek, jó ismét olvasni.:)

Padparadsa írta...

Jól hangzik! Végre egy kis változatosság a rántott-megoldás helyett! A gombás fotó nagyon tetszik! :)

duende írta...

Köszönöm Raindrop! A pihenés még csak most jön... :)


Köszönöm Ms. Poppy! Igen. Én sem vagyok vargánya-rajongó, legalább 10 féle másik gombát tudnék megnevezni, amit jobban szeretek a vargányánál. De ebben a levesben kifejezetten nagyon finom, el kellett nekem is ismernem! :)


Köszi Padparadsa! A levest csak ajánlani tudom, nagyon finom! :)

Alexa Christi írta...

Nagyon guszta a leves (van viztuális ízleolvasóm is:-), és a tálalás is nagyszerű. Én imádom a vargányát, és örülök, ha újabb, hagyományos ételeket ismerhetek meg. Úgyhogy duplán köszönöm!

duende írta...

Nem vagyok mesterszakács: én köszönöm! :)
Virtuális ízleolvaso?! :))) Na ilyen kéne nekem is! :))

Tálaló írta...

Köszi az ötletet.Ismertem a levest,de valahogy megfeledkeztem róla.Mi szeretjük a vargányát(meg a szegfűgombát,rókagombát,úrigombát ...)S idén van is bőven.Mindig megcsodálom a fotóidat,szépek.

Andi/cuki írta...

Csodás a leves a nagymamám de sokat készített!:-))Imádom a vargányát, sajnos apukám már nem szed nekem. Melyik piacon láttad? Zalai vagyok én is.

duende írta...

Kedves Tálaló! Köszönöm szépen és szívesen! :)

Andi, a megyeszékhelyin! :)

Unknown írta...

Öröm volt olvasni! Köszi!